Hogyan valósíthatjuk meg kitűzött céljainkat? Szempontok és ötletek.

Lehet-e az identitásunk, a nemzeti hovatartozás is egyfajta szeretet, befogadás? Hogyan alakult ez a történelemben? Mit tud hozzáadni ehhez Mária Műve? Beszélgetőtársaink Ádám Attila és Antal Gergely, akik mindketten elkötelezettek a népek és nemzetek közötti szeretet és párbeszéd előmozdításában.

Csehország fővárosában zajlott 2018. november 16 és 18 között az Együtt Európáért barátainak találkozója, melyre 23 országból 53 keresztény lelkiségi mozgalomból érkeztek a résztvevők, hogy Európa jelenéről és jövőjéről beszélgessenek.

Berendeztem a szertárban egy széksort, és amikor valaki bejön, hellyel kínálom és megkérdezem: „Hogy vagy?” Olykor csokit vagy gumicukrot is kínálok a kérdés mellé. Így sikerült sokakkal újra emberi szinten párbe­szédre jutni.
A tanári persze maradt a frontzóna, az „aré­na”, de onnan kimozdítva, a „hogyvagy-padra” leültetve mindenkiből megismerhető az ő személyes igazsága.

Az Új Város idei első címlapja rögtön fejtörést okozhat. Vajon mit keres ez az idegen (első látásra eszkimónak tűnő) kisfiú a borítóké­pen? Ráadásul még azt is elárulom, hogy az (egyébként mongol) fiú hazájáról vagy népéről sem olvashatnak a lapban. Mi végre hát ez a címlapkép? A magyarázat, hogy cikkeink fó­kuszában ezúttal az ember áll, az ember, akire sokszor úgy tekintünk, mint a képen látható fiúcskára: kuriózumként, kissé idegenkedve, nem véve a bátorságot és az időt, hogy köze­lebb lépjünk és valóban megismerjük.

Nemcsak gyönyörködtet és inspirál, a lélek mélyére hatolva gyógyíthat is a művészet.

 Etnofuturizmus: művészeti irányzat a finnugor népek identitásának szolgálatában