Etnofuturizmus: művészeti irányzat a finnugor népek identitásának szolgálatában

Kövesdi Lilla Dóra

A finnugor nyelvet beszélő népek közül a magya­rok és a finnek mellett az észtek alkotnak függet­len államot. Az észt identitástól elválaszthatatlan, hogy az észtek önmagukra finnugor népként tekintenek. Mivel kis létszámuk ellenére az idegen uralom alatt töltött hosszú évszázadokat követően is megőrizték identitásukat, fontos kérdéssé vált számukra, hogy más, kisebb finnugor népeknek segítséget nyújthassanak identitásuk megőrzé­sében. Sokatmondó, hogy elsőként az észtek kezdték megünnepelni 1929-ben a Rokon Népek Napját. A minden év október harmadik szombat­ján megrendezett ünnepen számos programon lehet megismerkedni Észtországban a többi uráli nép kultúrájával és nyelvével. Különböző kiállí­tásokat, filmes estéket, színházi előadásokat és koncerteket is rendeznek, minden évben érkeznek művészek más uráli népektől (főként Oroszor­szágból). S mindezt az etnofuturizmus szellemisége hatja át. Az etnofuturizmus egy adott népcsoport archaikus, prehisztorikus eredetű formavilágát, világszemléletét, a népi kultúra elemeit ötvözi a mai kor elvárásainak megfelelő dinamikus, progresszív, modern szemlélettel. Az irányzatra jellemző, hogy a régi forma új tartalmat kap, vagy éppen egy új forma kaphat régi tartalmat, például a legmodernebb számítástechnikai eszközökkel készült animációs filmben is megjelenhet a nép­művészetre jellemző formavilág.

Európában a 20. század elején, még a Szovjetunió megerősödését megelőző időszakban a népi kultúrát több író, politikus és kutató szentnek, igaznak, romlatlannak ítélte. Ennek hatására erő­sen idealizálttá váltak a hagyományok, a viselet, a népi élet romantikus felhangot nyert. Aztán a század második felében egyre inkább a technikai haladás került előtérbe, háttérbe szorítva a népi hagyományokat. Ehhez hozzájárult a posztmodern áramlat, és az ezen belül létrejött avantgárd hatása is. Az avantgárdból a 20. század hajnalán vált ki a futuristák mozgalma, akik egyenesen elavultnak, haszontalannak és megsemmisítendőnek ítéltek mindent, ami hagyományos. A futurista mozgalom tagadhatatlanul meghatározó hatással volt a Szov­jetunió kultúrájára, és arra a módra, ahogyan a a kultúráról gondolkodni kellett. A népi kultúrához olyan konnotációk társultak, amelyek fényében el­maradottabbnak, elavultnak tűnik minden kulturá­lis elem, ami a hagyományos paraszti társadalom­ból származik. Az 1960-as évek második felétől az irodalmi és kulturális társaságok egyre meré­szebb hangnemet ütöttek meg, kimondták koruk problémáit, és nyíltabban kritizálták a hatalmat. Az 1980-as években már beszélhetünk a Szovjetunió hatalmának meggyengüléséről – ennek hatására még inkább felbátorodhattak a különböző irodalmi csoportosulások tagjai. Már a nyolcvanas években megvoltak az etnofuturista mozgalom előzményei, először csak az irodalomban jelent meg, később már több művészeti ágazatban is tetten érhetjük, mint a zene, a képzőművészet és a színház is. 1999 után megváltozott a megítélése, egyre elter­jedtebbé vált az áramlat eszmei tartalma, meggyö­kerezett az észtországi kulturális életben, és egyre több kis finnugor néphez jutott el. Az etnofuturiz­mus már megszületésekor magával hozza a perfor­mance és a happening megjelenését is, ezzel észt alkotók a volt szovjet tagállamokban élő művészek közül elsőként kezdik felfedezni és „alkalmazni” a performance által nyújtott lehetőségeket.

A Rokon Népek Programja keretein belül ren­dezték meg 2014 augusztusában az észtországi Sargverében a Finnugor Fiatalok Animációs Work­shopját. A résztvevők között észtek, magyarok, komik, udmurtok, marik is voltak. A workshopon néhány animációs film mari illetve udmurt nyelven készült. Az animációs filmeken keresztül az alkotók modern formában kívánják megszólítani a fiata­lokat. A filmek témáját népmesék adják, maguk a filmek pedig oktatási célt is szolgálhatnak, hiszen közülük több is finnugor mitológiai témájú, vagy a néphagyományokhoz kapcsolódik. Mindegyik filmhez készült az orosz mellett angol felirat is, így az egész világon megismerhetik őket.

Az etnofuturizmus kifejezetten a finnugor népek kultúrájának és identitásának megmentését tűzte ki céljául, de megfigyelhető a tendencia, hogy egyre inkább uráli (= finnugor + szamojéd) áramlattá kezd válni. A kis népek gyökerei a mitológiában, a folklórban, a hiedelemvilágban erednek, tehát ezek ismerete hozzájárul öna­zonosság-tudatukhoz. Ugyanakkor a mai kor emberének kérdéseit kívánja megválaszolni az ősi gyökerekhez, hagyományokhoz és világszemlélet­hez visszanyúlva.

Az etnofuturizmusnak nem célja, hogy a kultúra egyes elemeit romlatlanul, tökéletesen autenti­kus formában őrizze meg. Használni, alkalmazni is akarja azokat, ezért elkerülhetetlen, hogy újraértelmezze ezeket az elemeket. Az, hogy nem szentként tekint a motívumokra, és szokatlan, új módokon használja fel őket, egyáltalán nem de­szakralizálja a népi kultúra elemeit, hanem teret ad számukra, hogy a mai világban is létezhessenek. Ülle Kauksi észtországi, võro nyelven alkotó írónő az etnofuturizmust a kígyó vedléséhez hasonlítja: a kígyó az életben maradás érdekében levedli a bőrét, de ettől ugyanaz a kígyó marad. Így tehát a népi kultúra sem változik meg attól, ha bizonyos szegmenseit aktualizálják annak érdekében, hogy életben tartsák azt.

A hagyományok újraélése és újrafelfedezése az utódokra való átörökítés miatt is fontos. A hagyo­mányt csak akkor lehet továbbadni, ha valahogyan sikerül élőnek megőrizni. Élő pedig az marad, amit használnak. A népi kultúrából, az ősöktől származó elemeket használni pedig nem lehet anélkül, hogy ne értelmeznénk újra azokat, és ne aktualizálnánk őket. Hagyományőrzés és újítás: e kettő dinamiká­ja élteti ezt az áramlatot, és szolgálja a kis népek identitását.

Fotók:

hu.pinterest.com, Светлана Сочивко
komiinform.ru, Юрий Лисовский. Сотворение мира
petrsu.ru

újváros 2018/5. szeptember–október