Ez volt mozgalmunk egyik szenvedélye már kezdettől fogva, hogy életével, szavaival, művészetével hirdesse: Isten nemcsak Igazság és Jóság, hanem Szépség is.

Azt mondtuk, hogy Isten szép, de ugyanakkor jó és igaz is.

Az igazi művész nem vélekedhet a szép­ről úgy, hogy közben elszakad a jótól és az igaztól. A szép, mely nem tartalmazza a jót és az igazat, az semmi, egy üresség. „A szépség – állapítja meg Vladimir Soloviev – az igazság és a jóság nélkül csak egy bálvány”. [i]

De ha a szép magában rejti a jót, akkor se vétség, se megbotránkoztatás, semmiféle rossz nem lehet a művészet privilégiuma, még átmenetileg sem, még azzal a szándékkal sem, hogy a szép győzedelmeskedjen. A cél itt sem igazolja az eszközt.

Természetesen bemutathatja a csúnyát, fájdalmat, szenvedést, drámát, a tragédiát. Mindezt ki lehet, és mindig is ki lehetett fejezni egy műalkotásban. Sőt, az expres­szionisták egy csoportja, a Kék Lovas csoport megállapítja: „Az egyes emberek, népek öröme és fájdalma el van rejtve a leírások, festmények, templomok, katedrálisok és álarcok mögé, a zeneművek, színdarabok és táncok mögé. Ahol nem ezek képezik az alapot, ahol az ábrák üresek, érv nélküliek, ott nem beszélhetünk művészetről.”2 [ii]

Jézus a kereszten, elhagyatottságában termé­szetesen nem volt szép.

Ő mégis Isten Igéje, a Művészek Művésze, aki megtestesülése által magára vállalta a teljes emberi természetet egészen addig, hogy bűnné lett, de nem bűnössé. Ezért „nem volt szép alakja, sem ékessége – mondja Izajás –, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt” (Iz 53,2). Mégis – ahogy hitünk mondja – Őbenne már jelen volt a feltámadás dicsősége.

A keresztre feszített és elhagyott Jézus a mű­vészek modellje, különösen a mi művészein­ké, akik úgy, mint Ő, a legszomorúbb helyze­tekben is nyújtani tudnak egy reménysugarat.

Forrás: Chiara Lubich beszéde Castelgandolfóban, 1999. április 23-én A Szépség – Isten címmel megrendezett művészeknek szóló kongresszuson. (Részlet)

Fordította: Fekete Mária

újváros 2018/5. szeptember–október

[i] Vö. Soloviev, I fondamenti spirituali della vita, Torino 1950, p. 11.

[ii] Der Blaue Reiter (Kék Lovas), W. Kandinskij, F. Marc és más festők által alapított expresszionista művészek egy csoportja, München. 1911.