Ha szívünk akadékoskodik
Minden évben egy napot (ilyen keveset!) a szívünknek szentelünk: szeptember 24. a Szív világnapja.
Bizony, szép dolgok derülnének ki, ha szigorú ellenőrzést tartana a diktatórikus törvény, amely szervezetünket fegyelmezetten dolgoztatja! Ne adj’ Isten, hogy szerveink éppen általános sztrájkot tartanak a rengeteg „szociális igazságtalanság” miatt, ami éri őket fáradhatatlan és csendes munkálkodásuk során. Sokan munkanélkülivé váltak, ami jelentős kárt okoz az egész szervezetnek. Mások épp ellenkezőleg, a kegyetlen és gyakran értelmetlen túlmunka miatt kerülnek veszélybe. Nincs mit tenni: ha egyesek nem dolgoznak, a többieknek kell helytállniuk.
A munkanélküliek sorában találjuk az izmokat (helyüket a gépek vették át); a tüdőt (most ernyedten piheg a karosszék krónikus kényelmében, amely visszafogja a sportolni vagy túrázni vágyókat). Itt találjuk a hideg-meleg szabályozó központunkat (szolgálatából felmentették a modern fűtésszabályozó és légkondi berendezések).
A munkanélküliség rossz. Ám – akár emberekről, akár a szerveinkről van szó – még rosszabb azoknak, akiket a sok munka nyomorít meg.
Ha a szívünk beszélni tudna… nem „dalolgatna”! Higgadtan és jól nevelten ugyan, de tiltakozna a maga és mások nevében: „Tudod, kedves gazdám, én évek óta hűségesen szolgállak. Nem is kívánok mást, minthogy még hosszú ideig szolgálhassalak díjmentesen, ahogy eddig tettem. Szépen kérlek azonban, te is tedd meg, ami rajtad áll. Nem is gondolod, mekkora erőlködésembe kerül feldolgozni ezt a mértéktelen evés-ivást. Aztán látnád csak a májad, ahogy meggyötörted szegényt! És nincs egy perc nyugtunk, vég nélkül fáradozunk… Mi volna, ha neked is egy hatalmas teherrel a hátadon kellene munkába járnod, és sohase rakhatnád le, még akkor sem, amikor alszol! De még ez is kevés volna, mert nekem például az artériáim is kikészülnek idővel! Az érfalak lassacskán elveszítik rugalmasságukat, lerakódások, csomók jelennek meg rajtuk. Ami oda vezethet, hogy egyszerűen eldugulnak, vagy kipukkadnak. Mondd csak, kedves gazdám, nem tudnád egy kicsit fegyelmezni magad az étkezésben? Aztán, amin még csodálkozom, hogyan tudsz ennyire keresztbe tenni a vérkeringésemnek! Minden vért a fejedbe kell, hogy küldjek, ahelyett, hogy az izmokkal összehangoltan dolgoztatnál. Ez az oka az elnehezülésnek és a rossz emésztésnek. Bárcsak mozognál többet! Egyébként is, az a vér, ami ilyenkor az agyba áramlik, cseppet sem jó vér! Majdnem mindig ártalmas az amúgy is kényes agysejteknek. Sajnos így van, de te nem adsz módot arra, hogy feltöltsem oxigénnel, mert visszatartod a tüdőt, és így nem tud segíteni! Pedig szívesen megszabadulna a beleivódott szmogtól és minden szutyoktól, ha úgy lélegeztetnéd, ahogy kellene! És ne dohányozz, ha lehet! Inkább dolgoztasd meg az izmaidat: így újra áramlásba jön a perifériákba szorult, ellustult vér, és ezzel nem csak nekem okozol könnyebbséget, hanem a májnak és az agynak is. Mindannyian örülnénk a nagyobb szabadságnak és igazságosságnak! Vagy tényleg azt akarod, hogy addig akadékoskodjunk, amíg fel nem fogod végre a helyzetedet?!”
Egidio Santanchè
Fordította: Bartus Sándor
Új Város – 2010 szeptember-október
megkérdeztük – Egészségünk
HA A SZÍVÜNK AKADÉKOSKODIK