A nemzetközi „Békeháló” nevelési program több mint húsz évvel ezelőtt született Trevisóban. Jelenleg Olaszország egész területéről, de a környező országokból, Magyarországról is több mint 400 iskola, intézmény, körülbelül 100000 diák, 600 tanár és önkéntes vesz részt benne az Új Emberiség Mozgalom és az olasz Oktatásügyi Minisztérium támogatásával. Szerzőnk Erhardt Emese középiskolai olasz tanár.

A kezdetek? Két lelkes gimnazista a boszniai háború idején friss jogsival elindul, hogy az osztálya által gyűjtött  adományokat egy menekülttábor színhelyére juttassák el. Az élmény annyira felkavarja őket, hogy a következő évben egyik tanáruk támogatásával már az egész osztály indul útnak. Később több osztály, sőt több iskola is bekapcsolódik a projektbe. Humanitárius utakat szerveztek, ahol adományokon kívül az interkulturális kapcsolatokon keresztül a konkrétan megélt békét viszik a háború sújtotta területekre, vagy a szükséget szenvedőknek. Ezek a fiatalok felismerték a kulturális és társadalmi fejlődés új színtereit. Gyerekek, fiatalok álmodnak, találják ki a programokat hasonló korú társaik számára, és talán emiatt is terjed olyan gyorsan a „Háló”.

Milyen módon működik a Békeháló?

Elméleti síkon, konferenciák, előadások, tanárok és diákok közötti beszélgetések megszervezésével valamint gyakorlati síkon. A fiatalok például egész tanévben szolidaritási projektekben vesznek részt. Minden tavasszal szerveznek Velencében egy fesztivált, a Stage Meetinget, ahol ezek a fiatalok találkozhatnak, elmondhatják, bemutathatják egymásnak kezdeményezéseiket képekkel, jelenetekkel, tánccal és megismerhetik egymást, bátorságot, ötleteket meríthetnek további munkájukhoz.

Idén is megrendezésre került mintegy 2500 fiatal részvételével. Egy verseny keretében adták elő a béke és az aktuális társadalmi problémákról szóló színdarabokat, művészi előadásokat. A lényeg: mi lehetne a megoldás? Hogyan élhetnénk igazi emberként? Az idei meeting mottója ez volt: A fiatalok Európája? Békés Európa.

Magyarország már három éve bekapcsolódott ebbe a projektbe, és a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános iskola adott otthont először az alapító gimnázium olasz diákjainak. 2011-re meghívást kaptak Velencébe a Stage Meetingre.

Cravero Ágnes tanár meséli:

„Szeptembertől készülődött a néptánc csoportunk erre az eseményre. Közülük sokan tevékenykednek aktívan a Békehálóban. Mégis nem könnyen találtunk közülük tíz gyereket, akikkel elutazhattunk volna, mert az útiköltséget nehezen tudták előteremteni a szülők. Nagyon sokat köszönhetünk a Fokoláre közösségének, akik közül sokan adakoztak, adományt gyűjtöttek, fellépőket szerveztek, süteményt sütöttek, illetve imájukkal támogatták az út sikerét.

A tantestületből sokan ajánlották fel munkájukat, szabadidejüket, ötleteiket. Kettőről tizenkettőre nőtt a Békehálóért dolgozó pedagógusok száma.

Itthon, az iskolában a tévén keresztül néztek minket. Büszkék, és meghatottak voltak, amikor átvettük a Béke Pajzsa díjat.”

Ebben az évben a meetinget szervező fiatalok arról álmodtak, hogy ők maguk hozhassanak létre egy több napos konferenciát más országbeli társaikkal együtt, amely elősegítheti az európai népek egységét és a felelős polgári magatartást. Megnyerték az Európai Unió „Cselekvő fiatalok” című pályázatát, ezért vehetett részt rajta március végén mintegy 40 olasz, román és magyar fiatal, két budapesti és egy szegedi gimnázium tanulói. Ezzel a Néri mellett három gimnázium is csatlakozott a hálóhoz.

Csapatunk igen eredeti volt. A rögtönzött, háromnyelvű diák „Európa Parlament” munkálatai komolyan folytak, témánk többek között az EU jövője, szerepe a világban, újabb tagállamok belépése, az energiafelhasználás és a megújuló energiaforrások népszerűsítése volt. Szavaztunk, javaslatokat dolgoztunk ki, megtanultunk érvelni, elmondani, hogy mit miért tartunk fontosnak, vagy hátrányosnak. Ízlelgettük mit jelent az, hogy felelősséggel tartozunk országainkért.

Az „igazi” EU a projektünkön ellenőrzést hajtott végre, és alkalmunk nyílt bátran kiállni az elveinkért, egymásért, amikor a kiküldött személyek először nem értették munkánk fontosságát.

Hazafelé a buszon mondtuk is egymásnak, hogy el sem hisszük, mibe is csöppentünk, aztán az iskolaújságnak már egy kicsit összeszedettebben próbáltuk megfogalmazni élményeinket a következőképpen:

„A Békeháló jó ötlet. Ezzel meg lehet erősíteni a kapcsolatokat különböző országok diákjai között. A témák érdekesek voltak, örülök, hogy olyanokat választottunk, amikről az iskolában vagy baráti társaságban nincs lehetőség beszélni. Ez a projekt mindenkinek felkeltette az érdeklődését, és azt az érzést, hogy kell tennünk valamit az EU megerősödése érdekében. Ez a program tette világossá számunkra, fiatalok számára, hogy milyen súlyos problémáról is van szó.”

„Életem legfontosabb, legszebb, legjobb élménye volt. Még most sem tudom elhinni, hogy valóban részt vettem ezen. Sokat segített, mert jobban megismertem magam, másokat, új barátokat szereztem, és egy életre szóló örökséget, amit senki nem tud elvenni. Köszönöm a lehetőséget, valóban fontos dolgokról beszélgettünk, ami a gyerekeimé is lesz, és nem szeretném, ha a pokol Európájában élnénk, hanem a béke Európájában. Örülök annak, hogy részese voltam valaminek, ami teljessé tudja tenni az embert.”

Az olaszóra még fontosabb lett, hiszen újdonsült barátainkkal folytatódik a kapcsolat. Valamelyikünk megfogalmazta: a béke ott kezdődik, hogy felfedezéseinket most át tudjuk-e adni az osztály többi tagjának.

Erhardt Emese

Új Város 2011. május-június