Kockázatos vállalkozás, ha egy orvos megpróbálja arra bátorítani a kismamákat, hogy megtartsák gyermeküket? Milyen tettek követik a bátorítást?

Évek óta dolgozik Király Ibolya főorvos asszony Bácsalmáson, a belgyógyászati szakrendelésen. Szegeden végezte az orvosi egyetemet több mint húsz éve. A diabetológia a szakterülete. Munkájának nehézségeiről, kockázatairól beszélgetünk vele.

– Az általános belgyógyászati vizsgálat mellett gyakran a műtét előtt állókról kell véleményt adnom, hogy alkalmasak-e a beavatkozásra. Így például az abortuszra várókat is hozzám irányítják. Eleve nem értek egyet az abortusz gondolatával; nem tartom összeegyeztethetőnek keresztény hitemmel, értékrendemmel. A vizsgálatra jelentkezőket akár el is küldhetném máshoz, tudom azonban, hogy korántsem oldódna meg ezzel a probléma. Úgy döntöttem, hogy inkább fogadom az abortuszra váró kismamákat is.

Volt idő, amikor nagyon kemény, kritikus szavakkal illettem azt, aki efféle műtétre szánta magát. Az évek folyamán azonban rájöttem, hogy ezeken a kismamákon csak az ítéletek nélküli teljes befogadás, meghallgatás segíthet. Most a vizsgálatokban egyúttal a kapcsolatteremtés lehetőségét is látom. Próbálom megérteni az édesanyát, és vele közösen gondolkodva megtalálni, nincs-e esetleg valamilyen kiút.

– Nyitottságára miként reagálnak?

– Sok esetben ők is megnyílnak, őszintén mernek mesélni nehéz sorsukról, megoldhatatlannak látszó élethelyzeteikről, és látszik, hogy mélyen elgondolkodnak. Jó páran a félelmek és kétségbeesés közepette is képesek voltak felismerni, hogy szívük mélyén ők sem helyeselték a műtétet. Nagy örömünkre szolgált, hogy néhány esetben a kismamák meggondolták magukat. Akik megtartják gyermeküket, később visszatérnek hozzám. Megegyezés közöttünk, hogy a megmentett babákat – amikor megszületnek – az anyuka behozza megmutatni.

– Előfordulhat, hogy egy kismama gyógyszeres kezelés alatt áll, s a mellékhatásoktól való félelmében dönt az abortusz mellett?

– Igen. Tudni kell ugyanis, hogy a gyógyszerek mellékhatásai miatt a nőgyógyászok sokszor abortuszt javasolnak. Emlékszem arra az esetre, amikor egy idősebb édesanya jött hozzánk. Gyógyszert szedett és mellékesen cukorbeteg is volt. Hosszú évek után lett várandós. Sikerült egy másik nőgyógyásszal beszélnem, és a terápiát inzulinnal folytattuk. Az anyukát közben igyekeztem segíteni, bátorítani, hogy vállalja így is a gyerek kihordását. Azóta már megszületett az egészséges kisbabája.

– Milyen konkrét segítséget tud ajánlani a szorult helyzetben levő kismamáknak?

– 2009-ben megismertem az Együtt az Életért Közhasznú Egyesületet. Egy olyan hálózatról van szó, amely konkrét segítséget kíván nyújtani a bajba jutott kismamáknak, anyaotthonokban való elhelyezési lehetőséggel, valamint a babák további sorsának felkarolásával. Névjegykártyájukat rögtön kitettem a rendelőben, és az abortusz előtt állóknak nyíltan beszéltem az egyesület nyújtotta lehetőségekről.Történt, hogy egy kismama elfogadta a kártyát, de nem igazán reagált semmit. Majd 21 hetes állapotosként újra jelentkezett. Megkérdeztem, hogy miért változtatta meg a véleményét, hiszen korábban még el akarta vetetni a gyermekét. Elmesélte, hogy mélyen elgondolkozott a rendelőben hallottakról. Felhívta a segélyszámot. A telefonban többféle megoldási lehetőséget tártak elé. Végül párjával újra átbeszélve az esetet, arra az elhatározásra jutottak, hogy mégis megtartják a babát.

– A kismamákat illetően közvetlen munkatársai is osztoznak nézeteiben?

– Sajnos nem. Az egyik asszisztensnőm – ismerve meggyőződésemet – úgy vélte, nem vagyok következetes, mert ha az lennék, el kellene küldenem az abortuszra jelentkezőket. Rosszul esett a vád, igazságtalannak éreztem, és fájt, hogy ennyire nem ismer. Ám hiszem, hogy a fájdalom érték, mert sokszor megtapasztaltam. Maga Jézus az, aki a fájdalomban meglátogat, hogy valami újra tanítson. Ezzel a lelkülettel próbáltam tekinteni erre a munkahelyi esetre is. S valóban, egyre inkább az mozgott bennem, hogy a sértődés helyett nekem kellene valamin változtatni. Szűkebb közösségemben, a fokolárban, amint alkalmam nyílt, megosztottam a többiekkel a történteket. A köztünk lévő kölcsönös szeretetben együtt találtuk meg a megoldást. Immár az abortusz előtt állók leleteit azzal egészítjük ki, hogy „a tervezett beavatkozásnak a későbbiekben fizikai és pszichés szövődményei lehetnek.” Ebből világosan kiderül, hogy nem csupán a műthetőségről nyilatkozom, hanem hogy felvilágosításban, alternatíva felkínálásban is részesítettem a kismamát. Az asszisztensnőmnek is tetszett ez a megoldás, és most már ilyen kibővített leletet kapnak az abortusz előtt állók.

Király Ibolyával Rassay Virág beszélgetett

Kormányintézkedések az abortusz csökkentéséért

Az Orbán-kormány egységesítette, egyszerűsítette és megkönnyítette az örökbefogadást, bevezette az örökbefogadói gyest, a nők számára a negyven évi munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét, visszaállította a hároméves gyes opcióját, bevezette a családi adózást, a gyermekek utáni adókedvezményt.

Soltész Miklós, Szociális, Család- és Ifjúságügyért felelős államtitkár egyik nyilatkozatában kifejtette, hogy a kormány  kampányt indít, amely a nemek közti szolidaritásra és jobb együttműködésre helyezi a hangsúlyt a családi élet tekintetében. Esélyegyenlőségi tudásportált készítenek, amelyen a jogszabályoktól az életmódbeli ajánlásokig sok minden megtalálható lesz. Emellett ez év május 5-től két hónapon át esélyegyenlőségi napokat tartanak Budapesten és minden megyében, családi programokkal. Soltész Miklós azt is hangsúlyozta: a kormány pozitív üzenetek megfogalmazásával szeretné elérni az abortuszok számának jelentős csökkenését. Rámutatott: Szlovákiában tíz év alatt a felére sikerült csökkenteni az abortuszok számát. Emellett felhívta a figyelmet a művi vetélés súlyos lelki következményeire.

Magyar Kurír, 2011. május 4.

Új Város 2011. május-június