Egy fa ereje a kis magban
Fiatalok NEMZETKÖZI KONGRESSZUS
Egy fa ereje a kis magban
Előzmények nélküli az a kongresszus, melyet 2015. február végén Budapesten tartott meg a Fokoláre Mozgalom kelet-európai ifjúsága.
Első blikkre szokványosnak tűnő látvány fogadta február 19–22-én Budapesten a Párbeszéd Házába betérőt: százhatvan fiatal hallgat néhány előadót. Ha valaki kicsit elidőzött, felfigyelhetett már némi különlegességre, mint például az elhangzó mondatok nyelvének váltakozására, a hét fordítóra, a figyelem és a program minőségére. De ha elbeszélgetett egy ráérő résztvevővel, hamar rájöhetett, hogy a találkozó több szempontból is rendkívüli. A teljesség igénye nélkül: a jelenlévők Európa keleti országaiból jöttek, nagy részük szerény anyagi körülmények közül, és nincs gazdag mecénás a háttérben; a program az első ötlettől a megvalósulásig mindössze néhány hónap alatt állt össze, eleinte csak két ország fiataljainak tervezve; a szervezők átlagéletkora pedig nem haladja meg a 25 évet… Folytassam?
„Történelmi ez a találkozó, hisz az elmúlt évtizedekben – amióta vannak a közép- és kelet-európai régióban »genek« (a fokolár lelkiséget elkötelezetten élő fiatalok), hol helyi találkozókat szerveztünk, hol Olaszországban vettünk részt nemzetközi kongresszusokon – emlékezik vissza az egyik résztvevő, majd így folytatja: – A 2012-ben megrendezett budapesti fesztivál, a Genfest más volt, hisz azt komoly szakértői apparátus tervezte, szervezte. De arra nem volt még példa, hogy együtt és Budapesten találkozzunk mi, kelet-európaiak. Hogy ez most mégis megvalósult, annak egyetlen magyarázata, hogy Isten egyszerre ültette el és érlelte meg románok, oroszok, horvátok, litvánok, csehek szívében a vágyat a találkozásra egymással Őbenne.”
Az előkészítő és vendégváró munka oroszlánrészét maguk a fiatalok végezték, szlovákok és magyarok együtt, hol skype-on, hol e-mailen, és leginkább angolul értekezve. A helyi közösség apraja-nagyja is kivette részét: több étkezést készítettek elő és szolgáltak fel, a legkisebbek például kókuszgolyót gyúrtak, az egyik ebédet pedig a szlovák közösség tagjai készítették és hozták el, áldozatot nem kímélve.
A legizgalmasabb kalandot talán az a néhány fiatal élte meg, akik 2014 novemberében letették voksukat a találkozó mellett, és ezzel előre vállalták a szervezés kihívásait és nehézségeit. Pillantsunk be a lelki kulisszák mögé:
„Számomra a kongresszus már akkor elkezdődött, amikor az első e-mailt elküldtük a szlovákoknak. A készületek során többször el kellett felejtenünk az akaratunkat, de ez az út vezetett el oda, hogy közösen felépíthettünk valami nagyszerűt, és ezt együtt folytathatjuk. Az egész kongresszuson rajta volt Isten áldása, ami abban mutatkozott meg, hogy egy családdá váltunk.” (Dávid)
„A kongresszus alatt, de már az előkészületekben is nagyszerű volt megtapasztalnom, hogy minden egyes újra kimondott, vagy másokkal együtt megerősített »igen« sok erőt tudott adni, és a Jóisten szeretete visszatükröződött mindenkiben, akikkel együtt megéltük ezeket a pillanatokat.” (Klári)
„Mindent megtettünk, hogy létrejöhessen, és sok gondviselést kaptunk. Bizalomra alapuló kapcsolatban éltünk, munkálkodtunk. Az érkezettek létszáma egy jel, ami azt mutatja, hogy a többi ország fiataljai is vágytak erre a találkozásra. Egy történelmi kongresszust éltünk meg, nehéz visszaadni így szavakban, még nem fogjuk fel teljesen, mi történt velünk, közöttünk! Úgy éreztem: próféták vagyunk, előrevetítjük, kicsiben megéljük azt, ami majd az országaink, népeink között lesz egyszer. Mint ahogy a magban az egész fa ereje és szépsége ott rejtőzik.” (Silvia)
A résztvevők megtapasztalták, hogyan épül tégláról téglára Isten országának egy darabja. Ahogy a találkozó mottójában állt: Europe together – Európa együtt, az egyesült világ itt megvalósult!
|
FEEDBACK – KÜLFÖLDIEKTŐL – Tetszettek a többiek tapasztalatai, és mindaz, amit a csoportban közösbe tettünk, mert rájöttem, nem vagyok egyedül, mások is keresik kérdéseikre a választ, és megértettem, hogy sokkal mélyebben megélhetjük az életünket. – Számomra a szentségimádás volt a legmélyebb pillanat, mert pont erre volt szükségem. Megértettem, hogyan kell Isten hangját hallgatni önmagunkban. – Tanulmányaim végéhez közeledve tele vagyok stresszel és aggodalommal. Ez a két nap, amíg körül voltam véve a fiatalokkal, jó és felfrissítő élmény volt. – Fellelkesített a téma, amely arról szólt, mi a hivatásunk fiatalként. Megnyitotta elmémet és lelkemet, hogy mindent elhagyva ott kövessem Jézust, ahova hív. És hogy tüzesen éljek, tudva, hogy Ő mindig velem van. – Nagyon megmaradt bennem az utolsó este, amikor kis bemutatót tartottunk a népeinkről. Nagyon egyszerű volt, semmi színpadiasság, de a teljességet, az egységet éreztem meg. Olyanok voltunk, mint a vezeték, amelyben szabadon fut az áram. – A gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetésben nagyon hasznos etikai alapokat és iránymutatást kaptunk arra, hogyan álljunk az élet védelméhez, a homoszexualitás kérdéséhez, a szakmánkban való munkához. Rádöbbentem, mennyire fontos, hogy értékeinket vállaljuk és közvetíteni tudjuk a társadalomban, és az is, hogy ne zárkózzunk el senkitől, aki másképp gondolkodik.
|
Összeállította: Prokopp Katalin
Fotók: Takács Margit
Új Város – 2015. április