Jézus utolsó húsvétja
Élő forrás AZ EGYSÉG FELÉ
Minden tette családias melegséget és az Atyával való bensőséges kapcsolatának varázsát sugározta. |
Igino Giordani
Jézus utolsó húsvétja
Ezen az estén minden zsidó család összegyűlt a húsvéti étel elfogyasztására. Ez mutatkozik a legjobb alkalomnak, mert ilyenkor az ember készségesebb lélekkel fordul Isten dolgai felé. Jézus három éven át türelmesen tanította a tizenkettőt, megosztotta velük saját lelkét és lenyűgöző, isteni bölcsességét. Most maga köré gyűjti őket.
Szeretettel rájuk tekint, egyenként mindenkire: még annyira érzéketlenek, nincsenek felkészülve arra, hogy nélküle maradjanak, és még kevésbé arra, hogy a születőben levő egyház keresztjének súlyát magukra vegyék. Ezen az utolsó találkozáson, mielőtt felment a Keresztre, ajándékot akart hagyni rájuk: hogy sohasem hagyja magukra őket.
Jézus irányítja a vacsora menetét: minden tette egyszerű, családias, befogadó, melegséget sugároz és az Atyával való bensőséges kapcsolat varázsát. A tizenkettő még sohasem élt át ilyen békességes és örömteli légkört, melyben minden egyes részlet fontossága kidomborodik.
Megsejtették, hogy itt valami nagy esemény fog kibontakozni. Angyalok kórusához hasonló csend töltötte be a helyiséget. Jézus kezébe veszi az egyik kenyeret, megáldja, megtöri, és a szeretet késztetésére kimondja ezeket a fontos és forradalmi szavakat: „Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én Testem.”
Aztán szétosztja a kenyeret tanítványai között. Együtt elfogyasztják a bárányt, és a vacsora végeztével még egyszer megmossák a kezüket.
Majd bort öntenek a kehelybe, és Jézus ismét olyan szavakkal szól, amelyeket csak Isten gondolhatott ki: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik.” Majd hozzáfűzi: „Ezt cselekedjétek minden alkalommal, amikor az én emlékezetemre isszátok. Valahányszor esztek ebből a Kenyérből és isztok ebből a Kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.”
Az utolsó vacsora termének légkörébe jobban illett a csend, mint a szó, hogy meg ne törje az Ég zamatát hordozó események varázsát és a mély egységet, mely megszületett.
Ideje volt továbbindulni: a rituális himnusz eléneklése után Jézus is kiment a szabadba tanítványaival. Elkezdődött a sötétség órája. Az ő lelkükbe azonban kitörölhetetlenül belevésődött a mennyország pecsétje.
Ignito (Igino Giordani írói álneve)
Forrás: CN, 1958
Fordította: Tóth Judit
fotó: commons.wikimedia.org
Új Város – 2015. április