Hogyan vállalnak együttes felelősséget papok és világiak a plébánián. Ko­runkban a papi életforma választása XVI. Benedek szerint „nehéz választás, bátor választás.”

Szerbia északi részén él Pósa László atya, ahol a lakosság fele szerb származású és or­todox vallású, másik fele magyar származású katolikus.

Hogyan tud összetartani a plébánián ennyire különböző embereket?

Nagy vágyam fiatal pap korom óta, hogy megismerhessem azt a II. Vatikáni zsinat által elgondolt élő egyházat, amely az egység jele és eszköze. Ezért mindenekelőtt olyan kis sejteket igyekszem létre­hozni, amelyek az evangéliumot sugározzák. Nincsenek különle­ges módszereim. Arra törekszem, hogy mélységesen befogadjam és meghallgassam az embereket, Jé­zust lássam és szeressem bennük.

Mondana rá példát?

Egyik nap felhívott egy fiatal pár. Komolyan összevesztek. Egy órán keresztül hallgattam a köl­csönös vádjaikat. Egy újabb órán keresztül meséltem nekik a meg­élt evangéliumi tapasztalataimat. Ismét mosolyogni tudtak. „Ma este megmentett egy házasságot – mondta a feleség. – Már össze­csomagoltam, itt vannak a bő­röndjeim a szomszéd szobában, de maradok.” Azóta tevékenyen bekapcsolódtak a házas­társak egy olyan csoport­jába, amely éli Isten igéjét, a családpasztorációért dol­gozik, és már több házas­ságot megmentett.

Egyszer eljött hozzám egy fiatal lány: „Szeretnék valamit tenni az értelmi fogyatékosokért!” – mond­ta. – „Számíthatsz a segít­ségemre!” – válaszoltam. Öt emberrel kezdte, majd tízzel, aztán hússzal. Az évek során megalakult egy szép közösség, a Hit és Fény, amely nagymérték­ben kisugárzik az egyház­megyében.

Egy templomba nem járó asszony depressziós lett. A férje munkanélküli, idős édesanyja súlyos beteg, és két közönyös kamasz gyermeke van. Segítek neki be­kapcsolódni a neokatekumenek közösségébe. Isten igéje rövid időn belül sugárzóvá, bátorrá és leleményessé tette. Ma ő a közös­ség felelőse, gondját viseli mások­nak, és megoldást talált a család nehézségeire.

Hogyan ápolja mindezeket a kapcsolatokat?

Nem vagyok egyedül. Egy hálót alkotunk. Minden hó­nap elején megnézzük, hogyan folytassuk az evangelizációt, hogyan segítsük a már létező cso­portokat (mintegy húsz van belőlük), hogyan ala­kítsunk újabb csoporto­kat, hogyan nyissuk meg az utat a családok és a fi­atalok felé.

Minden azoktól születik, akik intenzíven elkezdték élni az evangéliumot. A leg­különbözőbb embereket ragadták magukkal ezek a kis csoportok, ahol Jézus élő jelenléte tapasztalható. Néhányakat mi keresünk fel, mások önként, a Lélek késztetésére jönnek, mint az első jeruzsálemi közös­ségben: „az Úr naponként növelte az üdvözültek számát a közösségben” (ApCsel 2,48).

Egyszóval: Jézus az, aki alakítja egyházát a közös­ségek megteremtéséért vállalt fáradozásainkban.

Az interjú a papok évének lezárása alkalmából készült.

Szerkesztette: Bartus Sándor

Fotó: Pósa László fotóalbumából

Új Város – 2010 szeptember-október

társadalom – mai papok

ÉLŐ SEJTEK