Napló a zánkai máriapoliról Olvasónktól, aki március 12. és 15. között másodszor vett részt a Fokoláre Moz­galom rendezvényén, amely idén többek között a kom­munikációról, az Istennek szentelt hivatásokról, és min­denek előtt a szeretetről szólt.

„Az életből fakadó tapasztalat sosem nehéz, mindig átadható, elég, ha jól el tudjuk monda­ni, elég szeretni, és olyan szavakat használni, ame­lyeket megértenek.” ChiaraLubich egyik válaszából

Csütörtök

Megérkeztünk. Kicsit fáradtan. Én és a kilenc éves kislányom. Tavaly vol­tam először máriapolin Nyíregyházán. Teljesen felvillanyozott, emlék­szem. Januárban eljutottunk Castel Gandolfóba is. És láss csodát, ugyanazok az arcok fogadnak! Lili lányom egy darabig tűrte, aztán ké­sőbb már bosszantotta, hogy lehet ennyit beszélgetni. Még nem érti, de majd ő is rájön…

Itt van ez a rengeteg ember, tapintható a szeretet, bármerre nézek, éppenhogy csak nem Jézus arcát látom. Most mégis olyan megnyugtató, ahogy egy sarokban ülök, papírra vetem a gondolataimat, és a háttérben morajlik a sok ember. Már az első nap is tele élményekkel. Csordultig tele a többiek ki­mondott és ki nem mondott gondolataival, amiket tovább­postázok a jó Istennek, hogy kiüresedve másokat is befogadhassak.

Most így jó. Sokakkal vagyok itt, de mégis egyedül… De nem is! Hi­szen itt ül mellettem Jézus! Érzem, ahogy kezét megnyugtatóan vállam­ra teszi.

Feleségemre gondolok, Anitára, aki áldott állapotban vár otthon ránk. Aki ismeri, azok közül minden­kinek hiányzik. Sokan kérdezték is, hogy van, és van-e már baba?

Péntek

Most beszéltem a lányommal. Teljesen lázban ég a színes est miatt.

Ma mutatkoznak be a genek. Micsoda tűz!

Majd egy pár gon­dolat, ami megfogott Chiarától: „Amit nem kommunikálok, az mé­reg.”

„Miért ne élhetnénk úgy, minthogyha minden pillanat az utolsó lenne?”

Lilinek volt egy édes elszólása. Iderohant hozzám és azt mond­ta: – Képzeld, apu! Holnap a misén bérmálkozni fogok! Csodál­koztam is, hiszen még csak kilenc éves. – Segítünk a misén a pap bácsinak – folytatta. Kérdeztem is, hogy nem mi­nistrálni? – De igen. Na, ez nem jutott az eszem­be!

Szombat

Az atyák tapasztalataikat osztják meg velünk az egy­ségről.

„A dialógus embere a pap. A szentháromságos életben a trialógus embere.”

Majd fokolarinók és fokolarinák beszámolói és tapasz­talatai következnek.

Egy pillanatra belehelyezkedem Vita személyébe, aki Is­tent választotta jegyeséül, és fokolarinó lett. A kölcsönös szeretetről beszél, irigylem. Ez persze pozitív irigység. Az, ahogy belemerül a kölcsönös szeretetbe. Aztán rájövök, mint családos embert az Isten más útra hívott meg, és be kell látnom, milyen csodálatos az én utam is!

Ahány testvér, annyi életút. Nehéz szívvel hagyjuk itt ezt a szeretetközösséget, Mária városát. De ezt a tüzet nem hagyom kihunyni. Hazaviszem, hogy lángba borítsa mindazok szívét, akikkel találkozom napjaim során.

Vasárnap

Itthon vagyunk a meleg családi fészekben. Kipako­lom a bőröndöket. Bennem még lobog a tűz. Haza­hoztam, kiveszek belőle egy kis parazsat és berakom a családi cserépkályhába, hogy szép lassan felmelegít­sen mindenkit.

Az első kihívás a feleségem. Örül, hogy hazaérkez­tünk, de látom szemében a fáradt vándor tekintetét, ahogy az én szemem horizontján keresi az oázist. Fél, hogy csak délibábot fog látni. De ez nem a szem és a tudat káprázata. Ez igazi sziget a Szahara sivatagá­ban, ahol a szomját olthatja.

A szeretetet csepegtetni kell, hogy öntözze a lélek muskátliját. Ahogy Chiara mondta: az embernek víztározónak kell lennie, és csak csepegtetni lehet az életet adó vizet, hogy ki ne ürüljön a lélek. Fi­gyelni kell arra, hogy mindig magasan legyen a víz­szint.

Erről eszembe jutott, hogy milyen lehet egy gátsza­kadás, amikor a víz mindent elönt és kiürül a tározó, amit addig a gát őrzött. Vigyázni kell, hogy a szere­tetet ne zúdítsam a másik felebarátra vagy testvérre, mert akkor az kárt tesz, ellenállást szülhet. Így teszek itthon is. Csepegtetem Anita sivatagát, hogy ott az élet újraszülethessen, olyan oázis, amely más megfá­radt vándor szomját is olthatja.

Fazakas Zsolt – Monor

Szerkesztette: Hortoványi Emőke

Új Város – 2010 május-június

az egység lelkisége – máriapoli

NYOLCSZÁZAN A BALATON PARTJÁN