„Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Lk 3,4)[1]

Az adventi időszakban ennek az igének a megélésére kapunk meghívást. Lukács evangélista Izajást, a vigasztalás prófétáját idézi. Az első keresztények szerint ez az idézet Keresztelő Szent Jánosra vonatkozik, aki Jézus eljövetelét készítette elő.

Az egyház a karácsonyt megelőző időszakban, az előfutárra irányítva figyelmünket, az örömre hív meg bennünket, hiszen Keresztelő Szent János azt adja hírül, hogy a király hamarosan megérkezik. Elközelgett az idő, amikor Isten beváltja ígéretét, megbocsátja bűneinket és megajándékoz az üdvösséggel.

„Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Ez az ige – amellett, hogy az örömről beszél – egyben arra ösztönöz, hogy egész létünk új irányt vegyen, hogy gyökeresen változtassuk meg az életünket.

Keresztelő János azt hirdeti, hogy elő kell készítenünk az Úr útját. De milyen útról van szó?

Jézus, akinek érkezését Keresztelő Szent János adta hírül, mielőtt kilépett volna a nyilvános életbe, hogy megkezdje működését, kiment a pusztába. Ez volt az ő útja. S ott a pusztában – túl azon, hogy bensőséges, mély kapcsolatra talált Atyjával – különböző kísértéseket is átélt, közösséget vállalva így minden emberrel. Azután győztesen került ki belőlük.

Ugyanezt az utat fedezhetjük fel a halálában és feltámadásában is. Mivel a maga útján mindvégig kitartott, Jézus „úttá” lett számunkra, akik még úton vagyunk.

Ő maga az út, amelyen el kell indulnunk, ha tökéletesen be akarjuk tölteni emberi hivatásunkat, ami nem más, mint teljes közösség Istennel.

Mindannyian meghívást kaptunk, hogy előkészítsük Jézus útját, aki be akar lépni az életünkbe. Egyengetnünk kell tehát létünk ösvényeit, hogy lakást vehessen bennünk.

Elő kell készíteni számára az utat, egymás után hárítva el azokat az akadályokat, amelyek abból fakadnak, hogy szűk a látókörünk és gyenge az akaratunk.

Bátorságra van szükségünk, hogy eldöntsük: a saját utunkat járjuk vagy azt, amit ő képzelt el számunkra; a saját akaratunkat tesszük vagy az övét; a saját programunkat követjük vagy a mindenható szeretetében elgondolt tervét.

S ha egyszer döntöttünk, akkor azon kell fáradoznunk, hogy berzenkedő akaratunkat az övéhez igazítsuk.

Hogyan? Az igazán megvalósult keresztények egy gyakorlatban jól követhető, ésszerű módszert ajánlanak: azt, hogy éljük a jelen pillanatot.

Pillanatról pillanatra távolítsuk el az utunkba kerülő akadályokat, hogy ne a saját akaratunk éljen bennünk, hanem az övé.

Így váltjuk majd életre ezt az igét:

„Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Chiara Lubich

[1] Az Élet igéje, 1997. december. Megjelent: Új Város 1997/12

Új Város – 2011 november-december

TÁVOLÍTSUK EL AZ AKADÁLYOKAT!