Ebben az évben ünnepeljük Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját. Zenei zsenialitás és mély emberi értékek.

Esztó Zsuzsa zongoraművésszel beszélgetünk, a Zeneművészeti Egyetem tanárával, aki Liszt zongoratechnikájáról írta disszertációját.

Ugye hozzád nagyon közel áll Liszt Ferenc, miért?

Már egészen kicsi koromban nagy hatással volt rám, mint zeneszerző. Zenekari művei közül elsőként a Les Preludes szimfonikus költemény, később, amikor már magam is zongoráztam, A Villa D’Este szökőkútjai című csodálatos zongoraműve ragadott meg leginkább. Pár év múlva sikerült egy „autentikus” kottát is megszerezni a darabról. A kotta közepe táján a hangjegysor alatt, apró betűkkel és latin nyelven egy idézetet fedeztem fel: „Aki abból a vízből iszik, amit én adok, nem szomjazik meg többé, örök életre való vízforrás lesz benne.” (Jn 4,14). Ezeket a sorokat maga Liszt jegyezte fel, a mű egyik legszebb, a darab tetőpontját előkészítő része elé. Ekkor kezdtem el mélyebben érdeklődni nem csak a művek, de szerzőjük, az ember iránt is. Bár rengeteg ellentmondás, sőt, kifejezetten hamis Liszt-kép található egyes könyvekben (és filmekben), hamarosan meggyőződtem róla, hogy nála nagyobb lelkű, nemesebb szívű, önzetlenebb, mélyebb hitű embert nehezen találhatnánk a világ nagyhírű művészei között. Kár, hogy még mindig kevesen ismerik a világon az „igazi” Lisztet! Ezért is nagy öröm számomra, hogy a liszti bicentenárium alkalmából nemrég kiadták Hamburger Klára legújabb, kiváló könyvét, ahol többek között Liszt zenéjének éppen ezeket a leglényegesebb elemeit ismerhetjük meg.

Azt is olvastam róla, hogy amikor Budapesten élt, adakozott az árvíz károsultjainak. Máskor azon kapták, hogy különböző borítékokba pénzt tesz, és kiderült, hogy aki csak kért tőle, kapott. Emögött az is ott lehetett, hogy nem tartott igényt többre, mint amiből megélt, akár a növény, amely nem szív fel több vizet a talajból, csak amennyire szüksége van. A többi arra volt jó, hogy továbbadhassa.

Nagyon sokszor adakozott árvaházak, szegényotthonok, elesettek javára. De Beethoven Bonnban felállított szobra is teljes egészében neki volt köszönhető. Jellemző, hogy tanítványaitól soha sem fogadott el fizetséget, sőt, előfordult, hogy maga csúsztatott pénzes borítékot növendéke beteg édesanyja számára. Jellemző, hogy Liszt általában másodosztályon utazott, de Miska nevű inasának mindig első osztályú jegyet váltott…

Hogy jelenik meg alkotásaiban a mély Istenhit?

Lisztnek szinte egész életművét mintegy vezérmotívumként szövi át egy bizonyos so-la-dó hangokkal kezdődő gregorián motívum, például a Pange lingua gloriosi, valamint a hasonlóan kezdődő Crux fidelis inter omnes dallam, ami Liszt szavai szerint a Szent Kereszt motívuma, mely Isten irgalmát, a megváltó erejű isteni szeretetet hirdeti.

Valahányszor felcsendül Liszt egy-egy művében ez a hittel és reménnyel átszőtt dallam – rendszerint nagy hangerővel és diadalmasan –, engem minden alkalommal valami nagy-nagy öröm jár át: Krisztus keresztje által megmenekültünk!

Van a fentiekhez hasonlóan, számomra revelációként ható másik fontos „liszti jegy”, mondhatnám filozófia, amit Dr. Paul Merrick angol Liszt-kutató által ismertem meg. Sok ezer levelét, valamint sok száz művét taktusról taktusra átnézve arra a felismerésre jutott, hogy Liszt számára meghatározóak, döntő fontosságúak voltak a hangnemek és harmóniák kiválasztása. Azóta tudom például, hogy a 6 kereszttel előjegyzett, Fisz-dúrban megírt művei szinte minden esetben transzcendens művek, a hét kereszttel előirt Cisz-dúr harmónia Liszt hangnem-filozófiája szerint maga a Szentséget, a Jóistent jelentette! Ezért egész kivételes alkalomnak tekinthetjük, ha ebben a hangnemben szól egy pár taktusa. Ezek a pillanatok például a Krisztus Oratóriumban figyelhetők meg jól. E monumentális művével kapcsolatban jegyezte fel Liszt Ferenc: „Zenei testamentumomat itt találhatják meg.”

Mennyire ismertek Liszt művei?

Hatalmas életművet hagyott hátra, máig sem tudják egészen pontosan szerzeményeinek számát. Ezerháromszáz-ezernégyszázról beszél a zenetudomány, attól függően, hogy a ciklusokban lévő műveket külön-külön számoljuk-e, vagy sem. A hangversenyhallgatók általában a látványos, virtuóz zenedarabokat ismerik leginkább. Egyházi szerzeményeit szinte kizárólag csak Magyarországon, a templomokban lehet hallani, pedig miséi, zsoltárai, valamint számtalan többi vallásos alkotása életművének meghatározó részét teszik ki! Ezért is határoztuk el egy néhányan, Paul Merrick, Eckhardt Mária, Domokos Zsuzsanna (a Liszt Múzeum volt és jelenlegi igazgatói), Tardy László, Reményi László karnagyok, hogy minden év augusztusának utolsó hetében éppen ezeket a csodálatos, főként egyházi zeneműveket próbáljuk megismertetni az Esztergomi Liszt Hét alkalmából.

Mit jelent számodra Liszt művet játszani?

Legszívesebben ezeket a „vallásos” zongoraműveit játszom. Olyanok ezek számomra, mint a legszebb imádságok.

Aranyi Krisztina

fotó: Erhardt Gyula

Új Város 2011. március-április