Az ige élete

TISZTA SZÍVVEL

A múlt havi életige azért jelentett sokat, mert gyermekkorom óta ismerem a nyolc boldogságot, és hirtelen azt gondoltam, hogy mi újat jelenthet nekem a tiszta szív, meg hogy meglátjuk Istent. Volt ebben valami nagyon emberi, hiszen Isten nem csak minden igéjével, de minden nap mondhat és mond is valami újat, főleg, ha engedjük, hogy mondhasson. És itt volt a fordulat. Nem sokkal ezután kért meg unokahúgom, hogy vigyem le családjával együtt vidékre, mert két hónapja született meg a kisfia, és a férje nem igazán gyakorlott vezető. Az első gondolatom az volt, hogy csak akkor keres meg, ha valamire szüksége van, mint például most is. Mert nem csak le kellett őket vinni egy 170 km-re eső kis faluba, hanem értük is kellett menni, ami majdnem két teljes napot jelentett.

Az első gondolatomat nem hiszem, hogy ki kellene alaposabban fejtenem. Aztán igent mondtam, de nem volt meg bennem a tiszta szív, amit csak Isten lát. Lehetek még aránylag szolgálatkész is, de ha belülről morgok, akkor az egész nem sokat ér. Miközben haladtam a kocsival lakásukhoz, hogy időben elinduljunk, hogy aztán minél hamarabb hazaérjek, megszólalt bennem az a bizonyos hang. Hogyan is állunk? Mi van a szívedben? Kiért is teszed meg ezt a távolságot? Észre kellett vennem, hogy valami nagyon nincs rendben. Nehezen, de emlékeztettem magamat: itt az alkalom, hogy megszabaduljak a ragaszkodásaimtól és szabad legyek. Azt nem mondanám, hogy egyszerű volt, mert újra és újra előbújt belőlem a gondolat, hogy mi mindent meg tudtam volna csinálni ezalatt a két nap alatt, meg aztán az is, hogy igazából nem tudtunk „komoly” dolgokról beszélni. Kisebb küzdelem volt ez az oda-vissza utazás, de a végén éppen azt tapasztaltam meg, hogy „Te vagy Uram, az egyetlen kincsem” és nem a vezetés vagy az elvesztegetett két nap vagy valami más. Relatívvá vált, hogy mit csinálok, és előtérbe került a hogyan csinálom, tiszta szívvel-e?

H. J.

FEJJEL LEFELÉ

Ez volt az életige akkoriban is, amikor Budapesten laktam egy kis albérletben, amit egy ismerős család ajánlott fel: Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. (Mt 10,39) Egyik nap a barátom, aki nálam ebédelt, nekiállt elmosogatni. Láttam, hogy az evőeszközöket fejjel lefelé teszi a tartóba száradni, éppen ellenkezőleg, ahogy én szoktam. Szóltam is érte, és megmagyaráztam, hogy miért jó így – ő meg, hogy miért jó úgy. Ott szembesültem vele: ha nem tanulom meg feladni a szokásaimat, elég hamar megöregszem az okoskodásaimmal. Attól a naptól fogva az evőeszközöket fejjel lefelé tettem el száradni.

Később kezembe került Lisieux-i Szent Teréz egyik levele, amit Celine nővérének írt: „Mielőtt karddal lekaszabolnának, ölessük meg magunkat gombostűszúrásokkal.” A tűszúrás lehet egy-egy helyzet másként való megítélése, az enyémtől eltérő látásmód, valakinek az udvariatlansága, egy csalódás, egy hivatalnok gépies, embertelen intézkedése, egy gáncsoskodó munkatárs…

Egyszer a barátom családjánál vacsoráztam. Nem hagyták, hogy én mosogassak, ám nagy meglepetésemre azt láttam, hogy az evőeszközöket fejjel felfelé fordítva teszik a csöpögtetőbe. Jót nevettünk rajta, amikor elmeséltem, hogy én már másképpen csinálom… ők meg miattam változtattak a szokásukon. Valahányszor sikerül „elveszítenem az életemet”, akkora örömöt és szabadságot érzek, hogy egészen könnyűvé válik már szeretni a többieket.

G. M.

NEM KELL CSODÁLKOZNI…

Nemrég olvastam egy idei törvényről, mely kimondja, hogy ha a rokkantnyugdíjas egy bizonyos mértéken felül keres, elveszíti jogosultságát a nyugdíjra. Nálam fennállt ez az eset. Áprilisban ezt közöltem is a Nyugdíjfolyósítóval. Szemmel láthatólag nem voltak felkészülve egy ilyen jellegű bejelentésre, mert hónapokig változatlanul kaptam a nyugdíjamat. Viszont nemrég az APEH lefolytatott nálam egy jövedelem-vizsgálatot és megállapították, hogy mióta nem vagyok jogosult a nyugdíjra. Ám igen csodálkoztak, hogy mi okom volt bejelenteni azt, hogy sok a jövedelmem. Ilyennel még nem találkoztak.

Felmerült bennem a kérdés, hogy talán lúzer vagyok, hiszen önként bejelentettem, amit el is hallgathattam volna. Egyáltalán nem gondolom magam annak. Inkább az e havi életige tiszta szívűjének érzem magam. Megszabadultam egy akadálytól, ami gátolt volna a szűk ösvényen való előrehaladásban.

Vártam a Nyugdíjfolyósító határozatát, amelyben közlik, hogy megszüntetik nyugdíjjogosultságomat és megírják, hogy visszamenőleg mennyi nyugdíjat és járulékot kell visszafizetnem. Becslésem szerint hét számjegyű összeget. Ma kaptam meg a levelet. Nyugdíjjogosultságomat mostantól szüntetik meg, így nem kell semmit sem visszafizetnem.

Borsó Zsolt