Szerzőnk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense, politológus.

A hazánkban lezajlott, szinte már földcsuszamlás erejű változtatási igényt követő kormányváltás után jogos a reményteli várakozás. A jó kormányzás korunkban elterjedt, azonban elég bizonytalan jelentésű fogalma azt jelenti, hogy az állam a döntéshozatali folyamatokba a társadalom különböző csoportjait bevonja. E modell szerint immár nem annyira a parlament kormányoz a törvényeivel, hanem a kormány széles mozgásteret kap arra, hogy a szakpolitikai döntések meghozatalába bevonja az állampolgárok és a társadalmi érdekek megjelenítőinek széles rétegeit.

A XIX. századi korábbi kormányzati modell szerint a választásokon megválasztott parlamenti képviselőkből álló parlament kormányzott, míg a kormány a meghozott törvényeket végrehajtotta. Egy ilyen kormány közjogi értelemben legális és legitim. Hazánkban azonban az elmúlt években olykor közjogilag kérdéses legitimitású, a jó kormányzás tekintetében pedig azzal visszaélő kormányzati gyakorlat dívott. Azt láthattuk, hogy az előző kormány kormánypárti politikusai a választáskor el kívánják rejteni kormánypárti, azaz a választók előtt felelős kormányzati pozíciójukat. Volt, hogy a választók azt érezhették, a kormányokat nem választották meg, a kormánypárti politikusok pedig nem vállalják kormányzásukért a politikai felelősséget. Az elmúlt kormányok némelyikét így komoly közjogi legitimációs válság övezte. A jó kormányzással a nyugati világban mindenütt együtt járó hálózatok kialakulása nálunk nemcsak a többségi demokratikus felhatalmazottságon alapuló legitimációt, tehát a parlamenti kormányzást veszélyeztette, hanem az egyenesen a korrupció melegágyává is vált. Ezért úgy tűnik, hogy a jónak nevezett kormányzás, miközben nem hozta jótéteményeit, jelentősen erodálta a kormányzás klasszikus modelljének szinte majd minden bevált közjogi és politikai előnyét. A társadalmi korrupció és a politikai felelőtlenség így kitermelte a korrupt és a rossz kormányzást. Ezért nézetünk szerint első lépésben a jó kormányzat, nem pedig a felelősséget és a döntéseket elmosó jó kormányzás felé kellene alakítani a kormányzást. Ez egyszerre jelentené a közjogi, államhatalmi viszonyok klasszikus alkotmányos berendezkedésének megerősítését, másrészt a jó kormányzat részvételi demokratikus elemeinek valóságos kialakítását is a közjó elérése érdekében. A jó kormányzat a közjót szolgáló felelős, aktív államot és a törvényeknek alárendelt, hivatási étosszal rendelkező közigazgatást jelent mindenekelőtt. Ezen modell azonban csak átmeneti állomás lehet a legjobb kormányzási mód, a szubszidiárius állam felé. Ez viszont a közjó iránt elkötelezett, egymással együttműködő politikusokat és állampolgárokat kíván: új államot, új városokat és mindenekelőtt új embereket.

Frivaldszky János