Elsősorban nem anyagi okok miatt mentem vissza dolgozni. Nem véletlenül lettem orvos: Istentől kapott hívás vitt erre a pályára. Megszakításokkal évekig otthon voltam a gyerekekkel, akiket nagyon szeretek, azonban néha úgy tűnt, hogy a családért „beáldozom” orvosi hivatásomat. A férjemmel megértettük, hogy én akkor vagyok teljes ember, ha orvosi hivatásomat is gyakorolni tudom.

Közös döntés eredménye volt, hogy visszatértem a szakmába. Az elején könnyen össze tudtam egyeztetni a munkát a családdal, hetente kétszer-háromszor mentem dolgozni, de most, hogy az orvosok kivándorolnak, többször is szükség van rám. Egyre nehezebb megtalálni a helyes egyensúlyt, pedig férjem a sok munkája mellett segít ellátni a gyerekeket és a háztartást. Komoly és kemény munkát igényel, tudatosságot és belső jelenlétet, hogy mindig tudjam egy adott helyzetben, mit kell tennem: legyen idő a családi kapcsolatokra és a lelki dolgokra, hogy a gyerekek kapjanak enni és legyen tiszta ruhájuk…

Feleség vagyok, anya és orvos. De van még valami: megtérésem óta hajt az a keresztény nyughatatlanság, amely kifelé visz, az emberek felé, hogy adjam tovább, amit kaptam, mindenkinek, aki körülöttem van. Ez sokszor plusz programokat, tennivalót jelent, amit szintén be kell illesztenünk a családi élet rendjébe. Férjemmel együtt mérlegelünk mindent.

Rájöttünk, hogy nincs arany középút, amit szabályként alkalmazni lehet, hanem a tudatosság, a felelősség magas szintjére van szükség minden döntésünk és vállalásunk kapcsán. És természetesen nagylelkűségre. Alapjában az vezet bennünket, hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk, hogy összhangba hozzuk egymással mély belső igényeinket: Isten tervét rólam, férjemről és a gyermekeinkről.

Tapasztalom, hogy ma sok nőt foglalkoztat az a kérdés, miként találhatja meg az egyensúlyt a család, a munka és a közösségi szerepvállalás között, hogy ne sérüljön a házasság, a család, ugyanakkor kiteljesedjenek az Istentől való, személyes, belső igényeink is. Ez akkor lehetséges, ha döntéseink sem sémákba illeszkedőek, hanem személyesek és eredetiek, ahogy személyes és eredeti Isten terve rólunk.

Offenbächer Éva