Az elmúlt évek legtöbbet emlegetett témája az Európába áramló százezrek kérdése, ebben hazánk szerepe, az ország jövője, kultúrájának megőrzése. Nemrég olvastam egy, a témához új szempontokat adó, 2017-es könyvet (Jankó Ferenc: Éghajlat, tudomány, történetek). A kötet nyolc neves magyar tu­dóssal készült interjút tartalmaz, amelyekből egyértelműen kivilág­lik, hogy bolygónknak, a Földnek az éghajlata intenzíven áltozik, s e folyamatot a „melegedés” fogalma fejezi ki egyértelműen. Nem térnék ki rá, hogy ebben mekkora szerepe van az emberiségnek, hanem e tény következményeiből emelek ki néhány szempontot, melyek szíven ütöttek. A Föld jelentős, nagy kiterjedésű területein rendszeresen 50 C˚ feletti hőmérséklet lesz még e században. Ilyen környezetben pedig nem élhet ember légkondicionáló- és egyéb biztonsági eszközök nélkül. Közben lassan, de biztosan emelkedik az óceánok, tengerek szintje, ezért a partvidéket el kell hagyniuk lakóik­nak. A vízhiány ugyanakkor egyre több régióban jelent drámai gondot a napi emberi vízigényben, a növény­termesztésben és az állattartásban is.

Mindezekből az következik, hogy százmilliók (talán milliárdok) kény­szerülnek hazájuk elhagyására, új haza keresésére. A tudósok felvetik, hogy eddig lakhatatlan tájak válhat­nak majd élhetővé, művelhetővé (pl. Kanada, Oroszország), ám ez is tovább növelheti az üvegházhatást (pl. a felszabaduló metánnal).

Nem ringathatjuk magunkat illúzi­ókban, hogy ez minket nem érint. Abban sem reménykedhetünk, hogy mindez megalapozatlan, s csak hatvan-hetven év múlva következik be. A napi hírekből tudjuk, hogy Fokvárosban és a környékén négy­millió ember ivóvízkészlete heteken belül elfogy (a napi fejadagjuk 50 liter/fő – mi ennek többszörösét fogyasztjuk). Pakisztánban helyen­ként már nem ritka a 46-47 C˚-os hőmérséklet, amiben a szegény milliók – hűtés nélkül – csak enyhe kábítószerrel képesek aludni. Az USA keleti partján egyes részek csak azért népesülhettek be, mert minden házban van légkondicionálás, sok a medence, uszoda (ami energeti­kailag katasztrofális). A bibliai tájakon ma nem találjuk az ószövetségben leírt növényeket, mert radikálisan megváltozott az éghajlat. Egyes felte­vések szerint a több mint 7 milli-árdnyi emberből 1 milliárd marad 2100-ra, ha nem sikerül békés meg­oldást találni a gondokra. Fenntart­hatjuk-e az álláspontot, hogy hazánk a magyaroké, s senki másé?

Körmendy Imre

Fotó: Forrest Cavale / Unsplash

2018/2. március-április

Rovat: Nézőpont