Fáradt voltam, ezért valaki érkezésének híre nem töltött el örömmel, sőt előre sajnáltam magam, hogy mennyit kell majd vele vesződnöm, beszélgetnem. Megérkezett, de semmi nem úgy alakult, ahogy gondoltam: kedves volt, örült nekem, és egyáltalán nem kellett vele beszélgetnem, mert rohannia kellett. Ám este mégsem volt nyugodt a lelki-

ismeretem, mert nem mondtam igent erre a testvérre, pedig mint kiderült, Isten nem kért volna mást – csak az igenemet. Másnap felhívott ez a testvér, hogy örült a találkozásnak, még ha beszélge­tésre nem is nyílt lehetőségünk. Nagyon örültem a hívásának, és pótoltam az elmulasztott beszélgetést, ami közel félórásra sikeredett. Ő is boldog volt, és most sűrűbben levelezünk, mint korábban… Valami (valaKI) újra megszületett köztünk…

Sz. V.

Fotó: Pixabay.com

2018/2. március-április

Rovat: igenlét