Akadálymentesítés felsőfokon
ADÓSSÁGAINK
Prokopp Katalin
Akadálymentesítés felsőfokon
Néhány hetet mozgáskorlátozott betegtársakkal voltam együtt egy kórházi osztályon. Egyikük, aki szobatársam is volt, kitüntetett barátságával, így általa közelebbről belepillanthattam, milyen hétköznapjai vannak egy olyan embernek, aki néhány éve kerekesszékben él, és azért küzd, hogy naponta párszáz lépést meg tudjon tenni egy protézis segítségével. Mindannyian fogyatékosak vagyunk, ki ebben, ki abban, csak ügyeskedünk, hogy ezt minél jobban leplezzük egymás, de leginkább magunk előtt. Mennyivel okosabban tennénk, ha segítséget kérnénk az orvostól, gyógytornásztól, az önkormányzattól, bárkitől. Hisz akár éveket várhatunk egy új OEP-támogatott protézisre, arra, hogy megjavítsák a járdát a házunk előtt, alacsonyabb fellépő legyen a boltnál, netán akadálymentesített bejárat. Sorstársaink is reményt adhatnak, hisz hasonló helyzetben élnek, ők igazán megértenek. Ezért is olyan érthetetlen szerepjátszásunk.
A zsidó hagyományban az ötvenévenként tartott Jubileum (Jóbél) alkalmával az adósság fejében elidegenített mezők és házak visszatértek eredeti tulajdonosukhoz, a rabszolgák felszabadultak, az adós tartozásait elengedték. Az igazság és a béke visszatérésének ünneplése volt ez, az emberek és javak általános felszabadulása. Sok a személyes és közös adósságunk, rabszolgaságunk most, a 21. század elején is, és az egyház megajándékoz minket az év végén kezdődő irgalmasság jubileumi évével. Alkalom lehet ez arra, hogy szabadabban, maszkok nélkül álljunk Isten és egymás elé, és így könnyebben megtaláljuk a korlátainkkal való együttélés útját-módját.
A szentév kezdetén a vatikáni bazilika Szent Kapuját december 8-án fogják megnyitni, többek között azért, mert ekkor lesz a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulója, és – amint Ferenc pápa emlékeztetett rá április 11-én, a szentévet meghirdető bulla közzétételekor –, a zsinat ledöntötte azokat a „magas falakat, amelyek túl sok időn át bezárták az egyházat egy kiváltságos erődítménybe”. A zsinat nyomán az egyház „kilépett egy új világba, hogy hirdesse az evangéliumot”, ahogyan XXIII. János mondta: „az irgalmasság orvosságát használva, ahelyett, hogy a szigor fegyverét ragadta volna magához”.
A pápa egy újdonsággal állt elő: elrendelte, hogy minden részegyházban és a kegyhelyeken is a szentév során álljon majd nyitva egy hasonló irgalmasság kapu, hogy a jubileumot helyi szinten is lehessen ünnepelni. Ezzel az első keresztény közösségek hagyományához tér vissza, amikor minden templom ajtaját a Jézushoz vezető „szűk kapunak” tekintettek, és ennek megfelelően tiszteltek.
Ha a társadalom elfogadó tud lenni, akkor mindenki nyit, sőt kapuvá is képes válni.
Fotó: © Depositphotos.com/ Arkady Chubykin
Új Város – 2015. május