I n t e r j ú  FIATALOK

 Fogarasi Sarolta

Politikus leszek Gomában

Egy fiatal politológus hallgató gondolatai a közéleti szerepvállalásról, elhatározásai és felkészülése a küzdelemre.

Micheline Mewendikével, aki jelenleg a Sophia Egyetem politológus hallgatója, Firen­ze mellett, Loppiánóban, az egyetem által szervezett Win­ter-School kurzuson ismerkedtem meg februárban. Meghatározó él­ményt jelentett számomra a vele való ismeretség és nem csak a kulturális különbözőség miatt. Egy rendkívül éleslátású személyiség bontakozott ki előttem személyes élettörténetének és hivatásának megismerésén keresztül.

Gomából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, ahol az emberek napi szinten megtapasz­talják a korrupt politikát, az etnikai villongásokat, és ahol sokak számára nem adott a tiszta ívóvízhez, oktatás­hoz jutás. Micheline egy olyan moz­galom alapítója, amely a szülőföldjén nehéz helyzetben élő emberek megse­gítését szolgálja. Emiatt már börtönbe is csukták, ahogy ez más társaival az elmúlt hónapokban történt, a napok­ban is megtörténik. Vallja, amíg egy olyan gyermek is van, akinek 5 km-t kell gyalogolnia, hogy a családjának ivóvizet vihessen haza, mindaddig értelme van munkájuknak. Céljairól, tanulmányairól és hitéről mesélt.

Mondj magadról néhány szót!

Tízen vagyunk testvérek, 8 lány és 2 fiú. Gomában közgazdaságtudo­mányt tanultam. Tanulmányaimat követően egy civil szervezetnél kezd­tem el dolgozni, ahol kiszolgáltatott emberek, nők, kézi bányászatot végző emberek érdekvédelmével foglalkoz­tak. Számos vidéki faluba és városba utaztam, láttam az emberek szenvedé­sét, az alapvető szükségletek: ivóvíz­hálózat, áram, egészségügyi ellátás és oktatáshoz való hozzáférés hiányát.

Úgy éreztem, hogy amit teszek, nem elegendő, mivel a szervezet, ahol dolgoztam, nagy mértékben függött a szponzoroktól, támogatóktól. Fiatal társaimmal együtt önkéntes alapon hoztuk létre mozgalmunkat, melynek a LUCHA nevet adtuk ( Lutte pour le Changement, „Harc a változásért”).

Micheline és a LUCHA tagjai többek között azért küzdenek, hogy a kongóiaknak legyen ivóvizük. A ballonon ez olvasható: „Goma vizet akar, Goma élni akar.”

Úgy gondolom, hogy a politika és a hivatalos szervek feladata lenne az emberek helyzetének megoldása. Szeretném jobban megérteni, hogyan működik a politika és hogyan gondol­koznak a politikusok. Ezért tanulok most politológiát a Sophia Egyete­men. Az itt megszerzett tudás által szeretnék hatékonyabban segíteni a kongói embereknek.

Korábbi tanulmányaidhoz képest a Sophia Egyetem és az ott szerzett tapasztalatok miben mások?

A Sophián nem csak politikatudo­mányt tanulunk, hanem politikát egy sajátos megközelítésből, amely­nek célja és színtere a testvériség köz­vetítése és megélése. Olyan politikát akartam tanulni, amely pozitív érté­ket tűz ki maga elé. Közel 30 ország diákja tanul itt, nemzetközi jellegé­ből eredően nem csak különböző tudományágakat tanulunk, hanem a hallgatókkal való kapcsolatokon keresztül a különböző kultúrákat is megtapasztaljuk és megismerjük. Másrészt a tanárainkkal is személye­sebb a kapcsolatunk.

Mesélj az országod politi­kai helyzetéről, Gomáról és a mozgalmatokról!

Hazám jelenleg nagyon összetett problémákkal áll szemben. Bonyolult meghatározni a konfliktus okozóit, szereplőit. Mi, civilek kívül állunk, de benne is találjuk magunkat a helyzetben. Abban hiszünk, hogy a változás, amiről álmodunk, nem kívülről fog érkezni, hanem a kon­góiaknak kell küzdeniük azért, amit el szeretnének érni. A LUCHA olyan mozgalom, amelyben kampányokon és más békés akciókon keresztül kép­viseljük azt a sok problémát, amely a társadalomban az emberek életét és jogait megnehezíti, veszélyezteti: felhívjuk a figyelmet a helyi lakosok szükségleteire és az ellenük a hatalmi szervek által elkövetett jogtiprásokra.

Változásért küzdeni nem veszélytelen, mert az igazság követelését a politikai vezetők fenyegetésként élik meg, ők pedig nem akarnak lemondani a meg­szerzett hatalmukkal és az érdekeikkel együttjáró előnyökről. Ezért számos vezető szemében ellenséggé váltunk, hiába hangsúlyozzuk, hogy küzdel­münk nem bizonyos emberek ellen irányul, hanem a rászoruló emberek megsegítésére.

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a munkád során, és mi ad motivációt számodra? Kikkel dolgozol együtt a mozgalomban?

Mozgalmunk aktivista társaink által önkéntesen belefektetett munkán alapul, ők elsősorban fiatal civilek, diákok, egyetemi hallgatók. (Miche-line gyermekkorától ismeri a fokolárt, amelynek felépítési-struktúrája példát jelent mozgalma működéséhez.)

Rengeteg nehézség van, hiányoz­nak a tárgyi és pénzbeli eszközök is ahhoz, hogy mindent meg tudjunk valósítani, amit szeretnénk, és a fiataloknak nincs munkája, hogy pénzzel támogatni tudják tevé­kenységünket. Kiszolgáltatottak is vagyunk, hiszen a demokrácia nem működik megfelelően, ezért nem vagyunk biztonságban.

Szeretem az országomat, és a benne élő embereket, szeretnék hasznos cél érdekében dolgozni. Érzékenyen érint Kongó és az ott élő emberek helyzete.

Hiszem azt, hogy Afrika, az általános közvéleménnyel ellentét­ben, nem szerencsétlen emberek kontinense, hanem boldog embereké. Nem azért vagyunk boldogok, amink van, hanem attól a meggyőződéstől, hogy milyenné válhatunk. Bennünket fiatalokat boldoggá tesz a tudat, hogy főszereplői, tevékeny részesei és remé­nye lehetünk országunknak.

Mit jelent számodra az Isten­be vetett hited, hogyan segít a munkádban?

Hiszek Istenben, keresztény vagyok. Isten szava számos esetben inspi­rált. Jézus élete, ahogy saját korában vezetőként fellépett, igazi példát ad számomra arra, ahogy Isten a cselek­vésben megjelenik, és Ő nem olyan, mint egy félreértett titokzatos Isten. Számomra Isten a Szeretet.

Van olyan pillanat is, amikor olyan segítségre van szükségünk, amelyet embertársaink nem adhatnak meg . Például amikor valakit a biztonsági szervek elfognak, börtönbe zárnak, és minden igyekezet, minden érv hiábavalónak látszik. Úgy érezzük, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és nem tudjuk befolyásolni a helyzetet. Nagy ráhagyatkozásra van szükség. Istent szeretni, ez segít nekem, hogy kitartsak abban, amiben hiszek, és motivációm arra, hogy ne csügged­jek.

Fotók: Micheline Mewendikével albumából

Új Város – 2015. május