Új fény az egyházban
ÉLETSZENTSÉG – MINDENKINEK
Összeállította: Tóth Judit
Megkezdődőtt Chiara Lubich boldoggá avatási eljárása. Az életszentség új útjára az egyház mindenkit bátorít.
Amikor a világ a shoah-ra és más tragédiákra emlékezett, 2015. január 27-én, Raffaello Martini püspök Róma közelében, Frascatiban, a zsúfolásig megtelt katedrálisban megnyitotta Chiara Lubich boldoggá avatási eljárását. A Frascati egyházmegyében található a Fokoláre Mozgalom nemzetközi központja, és Chiara is ennek szomszédságában lakott életének nagy részében. Itt is hunyt el, és a központ kápolnájában van eltemetve.
A boldoggá avatási eljárást hivatalosan a jelenlegi elnök, Maria Voce kezdeményezte a frascati megyéspüspöknél 2013. december 7-én, a mozgalom alapításának hetvenedik évfordulóján. Az elnök ezzel azok kérésének tett eleget, akik azt szerették volna, hogy példája által sokakban növekedhessen a lelki és erkölcsi elköteleződés az emberiség javára. A Vatikáni Államtitkárságot vezető bíboros, Pietro Parolin kérte fel Martinelli püspököt, hogy nyissa meg hivatalosan az eljárást, melynek során „Chiara Lubich életét, erényeit, életszentségének hírét és jeleit” vizsgálják.
|
A boldoggá avatási eljárást megnyitó
|
A várva várt pillanat
A szertartás egyszerű volt. Nagy örömben gyűltek össze bíborosok, püspökök, egyszerű emberek, papok, polgármesterek, jelen voltak az ökumenizmus és a nagyvallások képviselői is, nagy számban muszlimok, akik a januári tragikus események után is tanúságot akartak tenni arról, hogy szeretnék a párbeszédet folytatni. Eljöttek több mozgalom és egyesület képviselői, az akadémiai és a médiavilág szakemberei és természetesen a családtagok is.
Martinelli püspök szerint nem lesz „könnyű feladat” a boldoggá avatási eljárás, mert egy rendkívül sokrétű személyről van szó. Arra kérte az eljárásban résztvevőket, hogy „emeljék ki, amikor valaki rendkívüli módon éli a keresztény erényeket.”
Az eljárás egyházmegyei szakaszának kezdetétől Chiara Lubich Isten szolgálójának nevezhető. Folytatódik kiadatlan írásainak összegyűjtése, valamint a tanúk kihallgatása. Egy boldoggá avatási per sok mindent foglal magában, például fontos szerepe van a jogi eljárásnak, de Frascati püspöke hangsúlyozta, hogy „ezt elmélkedéssé akarjuk átalakítani.”
Chiara, az egyetemes szeretet tanúja
A szertartás végén Emmaus Maria Voce, a Fokoláre elnöke kapott szót, aki többek között ezt mondta: „Az Istentől kapott karizmát befogadva Chiara arra törekedett, hogy minél többen elinduljanak ezen az evangéliumi úton. Akivel csak találkozott, azt határozottan segítette abban, hogy Istent tegye az első helyre az életében, és vegyen részt a „közös szentté válásban”. Szívét és tetteit az egyetemes szeretet irányította, mellyel a legnagyobb különbözőségek ellenére is mindenkit átölelt, mindig készségesen Jézus végrendeletének megvalósítására, hogy mindnyájan legyenek egy.” Megemlékezett Chiara Lubich első társairól is, akik „kezdettől fogva lehetővé tették, és bizonyították, hogy lehetséges és szép dolog együtt és egységben bejárni az egyetlen cél felé vezető utat”. „Alázattal várjuk a Szentatya bölcs megítélését – hangzott el végül –, és kérjük Istent, hogy dicsőségére és sokak javára, Chiara hősies erényeinek esetleges elismerésével az emberiség a béke, az egység és az egyetemes testvériség fejlődésének új formáit ismerhesse meg. Igen, mert tekintetét és szívét egy egyetemes szeretet mozgatta, ami képes volt átölelni minden embert a különbözőségeken túl, mindig arra figyelve, hogy megvalósítsa Jézus végrendeletét, hogy »legyenek mindnyájan« egy.”
Feladatunk, hogy megismertessük
Ferenc pápa üzenetet küldött, amelyben mindannyiunkhoz szól:
„A Fokoláre Mozgalom alapítója életének ragyogó példája mindazokban, akik gazdag lelki örökségét őrzik, ébressze fel újra és újra a vágyat, hogy hűségesek legyenek Krisztushoz és nagylelkűen szolgálják az Egyház egységét. A Szentatya kéri a Szentlélek bőséges ajándékát mindazokra, akik az eljárásban dolgoznak, és arra buzdít, hogy ismertessék meg Isten népével Chiara Lubich életét és tevékenységét, aki az Úr hívását befogadva új fényt lobbantott fel az Egyházban az egység felé vezető úton”.
Chiara életművének gazdagságából az Egyház most azt a fényt emelte ki, mely az életszentségre vezető utat jelzi, és ez mindenki előtt nyitva áll. Most egyre többen megismerhetik és követhetik, hogy megvalósítsák sokak vágyát: az egységet a sokszínűségben.
Forrás: CN
|
RÉSZLETEK CHIARA LUBICH SZENTTÉ VÁLÁSSAL KAPCSOLATOS ÍRÁSAIBÓL
„Egész életemben törekedtem az életszentségre, ezért nem tűnik túl nagy feladatnak, de kár lenne abbahagynom. Ma reggel megértettem, hogy az életszentségem Ő, az elhagyott Jézus. Az elmúlt hónapokban úgy vonzott, mint a mágnes, hasonlóan a vigasztalan Szűzanyához, akinek speciális vonzereje van. Vonz mindkettőjük semmije. A semmiben van az életszentség, ami azt jelenti, semmik vagyunk, hogy Isten győzelmet arasson bennünk. A semmit akkor találom meg, ha szeretem Isten akaratát és a testvéreket, és akkor is, ha elveszítem mindazt, amit el kell veszítenem, nagylelkűen és azonnal.” „Brazíliába indulok és ez a gondolat uralja bensőmet: »szentté kell válnom.« Igen, de elég sok mindent kell még elrendeznem a nagybetűs »Indulás« és a nagybetűs »Találkozás« előtt, melyre mindenképpen sor kerül, amikor Isten akarja: a Mű Statútumai gyakorlatilag elkészültek; a szabályzatok megírását hamarosan befejezem; az 1949-ben kapott különleges kegyelmek leírásán dolgozunk. De a fokolariniknek még egy dolgot örökségül kell hagynom: az életszentségemet. Ez elengedhetetlen, azért hogy legyen előttük egy példakép, ami lényegesen többet ér, mint sok-sok írás.” Naplórészlet, 1991. május 10. Forrás: cittanuova.it és centrochiaralubich.org |
„Jézusban találjuk meg az életszentséget, ami azért virágzik ki, mert szeretünk… Ha önmagáért keresnénk az életszentséget, sohasem érnénk el. Szeretnünk kell tehát, csak szeretnünk. Mindent el kell veszítenünk, még az életszentséghez való ragaszkodást is, hogy csak úgy haladjunk előre, hogy szeretünk. Akkor válunk szentté, ha alapjául – »mindenek előtt«, az életszentség előtt is – a kölcsönös szeretetet tesszük, ami azt jelenti, hogy Jézus köztünk van, mint szentté válásunk előfeltétele vagy kiinduló pontja, eszköze és célja.”
Új Város – 2015. március