L e l k i s é g

Chiara Lubich

Laikusok és szentek

Tudjuk, hogy az Egyházban az évszázadok során kivételes emberek éltek, a szentek, akik éppen azért szentek, mert sikerült elérniük az Istennel való egyesülést. Milyen módon és milyen áron? Gyakran úgy, hogy visszavonultak a világtól, elszigetelődtek a sivatagban vagy kolostorokba zárkóz­tak, falaktól körülvéve, hogy megóvják magukat, távol legyenek a világ kísértéseitől és így könnyebb legyen a szívükben jelen levő Úrral a kapcsolatuk. Ma jobban, mint valaha tudatára ébredtünk annak, hogy a laiku­sok is meg vannak hívva az életszentségre.

De a laikusok nem elszigetelten élnek, nem védik őket a falak, a lelki életben egykor alkalmazott módszerek sem állnak rendelkezésükre. Hogyan találhatják meg mégis az Istennel való egyesülést, miközben a világ­ban élnek? Nemcsak hogy nem védi meg őket semmi, hanem állandóan férfiak és nők között élnek, akiket korábban inkább távol tartottak maguktól a szentek. A Szentlélek világosított meg bennünket karizmájával, és sugalmazta, hogy pontosan a testvér, a férfi és a nő, akire valamikor úgy tekintettek, mint akadályra, most egyenesen az Istenhez való eljutás útjává válhat. A testvér az ajtó, az út, a rés, mely Istenhez vezet. Ennek persze van egy feltétele, hogy ne ő legyen ránk hatással, gyakran csupán emberi magatartással, hanem mi hassunk rá a természetfeletti hozzáállá­sunkkal. Hogyan? Jól tudjuk. Azzal, hogy szeretjük. Ha szeretjük a testvért, egyiket a másik után, az egész nap folyamán. Ha a szeretet művészetével szeretjük, mely isteni, mert csak azzal a szeretettel lehetséges, amellyel a Szentlélek árasztotta el a szívünket.

Forrás: CN

Fordította: Tóth Judit

Új Város – 2015. március