T á r s a d a l o m  POLITIKA MINDENKIVEL (3)

Tóth Pál 

Kapcsolati erények

A közösségi demokrácia építéshez új típusú erényekre és jó gyakorlatokra van szükség.

A görög Sziriza párt győzelme végleg egyértelművé tette Európában, hogy az új politikai szerveződések nem csupán a hagyományos balos-jobbos logikát haladják meg, hanem szét­feszítik a pártokban való politizálás kereteit is. A radikálisan baloldali Sziriza egy platformon van a jobbkö­zép Fidesszel, amikor a válságkezelés­ben elutasítja a nemzetközi pénzügyi szervezetek megszorításokra épülő megoldásait, de lebontaná a görög-török határon álló szögesdrót kerítést, miközben a Fidesz a bevándorlás-ellenes politika élharcosává válik.

Új típusú szerveződések

A hazánkban is megjelenő alterna­tív politikai mozgalmakra az eseti összefogások, a spontán, internetes hálózatokra alapuló szerveződés a jellemző. Az olasz Movimento 5 Stelle ékes bizonyíték arra, hogy szinte a semmiből képes jelentős politikai erő kerekedni. A „szélsőbalos” és „szélsőjobbos” címkézés sem fejezi ki ezeknek a törekvéseknek a lényegét. Arra kellene inkább felfigyelnünk, hogy ezek a mozgalmak érvényre juttatják azt a radikális igényt, hogy más legyen a politika: ne csak egy elit ügye, hanem mindenkié, egy új hitelesség jegyében.

A hazai sajtót szemezgetve ilyen megállapításokra lelünk: „Nem a párt­programok, szakpolitikák írása most a legfontosabb, ezek készen is állnak, hanem az érdekérvényesítő polgá­rok »megteremtése«, az, hogy minél többen aktivizálódjanak. De miért nehéz nálunk aktiválódni? Mert a kettéosztottság még mindig a legerő­sebb reflexünk. Bal-jobb. Bal-jobb.” „Ahogy 2014 decemberében még mindenki tüntetést akart szervezni, ma mozgalmat akar indítani, melyben az egyének felfedezhetik-megtalálhat­ják a közös értékeiket, és kötődhetnek hozzá. Azaz, kialakítják a közös kultu­rális hagyományt.” „Most a közösség­építésnek, az egymás meghallgatásá­nak ideje jött el.”

Torzító tényezők

A kizárólag pártokban folyó politizá­lás meghaladására irányuló törekvések nem új keletűek. Simone Weil már a két világháború között arról írt, hogy minden politikai párt részlegességéből következőn anomáliákat hordoz ma­gában, olyan gépezet, amely „kollektív szenvedélyeket gerjeszt” és „nyomást kíván gyakorolni az emberek gon­dolkodására”. Tommaso Sorgi pedig, az egyik első olyan olasz politikus, aki az egység lelkiségét belevitte a parlamenti munkájába, ezt írta 1962- ben: „Mi, akik a közélet a sűrűjében élünk, minden percben megállapít­hatjuk, hogy emberi szinten, de még a legnemesebb etikai értékek szintjén sincs egy cseppnyi remény arra, hogy ennek a kétszínűségre, harcokra, a hatalom hajszolására beszűkült világ­nak a számára elérkezzen a megváltás. Sajnos azt is megállapíthatjuk, hogy maguk a vallásos értékek sem tudják átformálni a politikusokat, akik addig fogadják el ezeket az értékeket, amíg számukra hasznosak, de amint aka­dálynak tűnnek, azonnal eltávolodnak tőlük.” Sorgi hangsúlyozta, hogy egy politikus egyedül képtelen felvenni a küzdelmet ez ellen.

Politikai Mozgalom az Egységért

Chiara Lubich ezért ösztönözte egy olyan társadalmi-politikai mozgalom létrejöttét, amely elősegíti az egységet a különböző táborokhoz vagy pártok­hoz tartozó politikusok között a közjó és a politizálás új stílusának kialakítá­sa érdekében, az egyetemes testvériség és az állampolgári részvétel jegyében. Nem a pártok megszüntetésére törekedett, hanem szükségesnek látta egy olyan, pártoktól független politi­kai platform létrehozását, ahol nem a Weil és Sorgi által leírt torzító ténye­zők érvényesülnek, hanem kibontako­zik az egész politikai közösség értékeit és érdekeit megjelenítő közös gon­dolkodás. Chiara szemében egy ilyen mozgalom fő feladata a párbeszéd a társadalmi élet minden területén és szintjén. Az elhatárolódás helyett az együttműködést keresi a más felfogást vallókkal a közös értékek alapján. A megosztottság és a destruktív harc helyett kreatív és építkező ellenpólu­sok kialakítására törekszik.

Új típusú erények és jó gyakorlatok

Egy ilyen egységre irányuló politikai mozgalom segítheti a politikusokat és az állampolgárokat abban, hogy saját pártjaikba, az önkormányzati munká­ba a közösségi építkező gondolkodás szellemét vigyék, és a becsületesség, a szegények és elesettek segítése, az igazmondás egyéni erényei mellett elsajátítsák és gyakorolják az olyan kapcsolati erényeket is, mint az együttműködés, a befogadás, a pár­beszédre való készség. Műhelye lehet az olyan jó gyakorlatoknak, amilyen például a választói szövetség.

 Új Város – 2015. március