S z í n e s   r i p o r t    KÖZÖS REFORMÁCIÓ

Barna Erzsébet

Édestestvérek, nem csak januárban

 A Református Egyház Zsinati Irodájának munkatársai, Tarr Zoltán tanácsos és Ódor Balázs, a külügyi iroda vezetője a felekezetközi munka zászlóvivői egyházukban. A 2003-as Keresztény Ifjúsági Találkozó szerve­zése kapcsán ismertük meg egymást, ami azonkívül, hogy tizenkétezer fiatalt tudott a Sportarénába ös­szegyűjteni, a felekezetek közötti kapcsolatnak is új mérföldköve lett. Azóta több mint tíz év telt el, és hasonló tapasztalatra Magyarorszá­gon nem került sor. Az ökumenikus imahetek érdeme vitathatatlan, de az év többi napján „szunnyadás” van. Mozgalmunkban fontos az ökumeni­kus párbeszéd, néhányan tesznek is érte, de talán nem elegen. Ha legalább bántana bennünket a még fennálló szakadás, biztosan több lehetőséget látnánk meg az ökumené megélésére. Ferenc pápa „nosztalgiáról” beszél, ami a testvérekben él, hogy családjuk­ba visszaköltözzön az egység.

Miért fontos, hogy a felekezetek összefogjanak?

T.Z: Egyrészt élmény a megismerés és az Isten megértésének és Jézus követésének más útjaira rácsodálkoz­ni. Másrészt egyszerűen botrány, hogy nem együtt és nem összefogva lépünk, cselekszünk, vagyunk. Összefogni azért kell, mert az egység, az egymás elfogadása, sőt szeretete, Krisztus egyértelmű útmutatása, kérése és parancsa volt követői felé. A világ megszólítása akadályozódik, ha nem fogunk össze. Tehát azért kell össze­fognunk, hogy tanítvánnyá (Krisz­tus követőjévé, boldog emberekké) tudjunk lenni.

Ó. B: Saját magunkat is jobban értjük, ha párbeszédben vagyunk azokkal, akik ugyanazt a Krisztus-hitet más hangsúlyokkal, más szókészlettel fogalmazzák meg. Az ökumenikus szellemiség, lelkiség „elméleti” alapjai mára nagyon erősek. Számos olyan dokumentumot ismerek, amelyben a különböző felekezetek, közösségek képviselői közösen fogalmazzák meg a hit alapjait és magukat a szentsé­geket is. Látjuk a közös gyakorlat, bizonyságtétel erejét is néhány együt­tes kezdeményezésben. És megéljük a közös igeolvasás és imádság erejét – nem csak az ökumenikus imahét alkalmával. Mégis szembesülünk a felekezetekre, egyházi hagyományok­ra, a különálló identitásokra épülő valósággal.

Tehát már sok előrelépés történt, és nem is annyira az előítéletek, mint inkább az ismeretek hiánya választ el bennünket?! Hogyan is­merhetnénk meg egymást jobban?

T.Z: A találkozás, a beszélgetés, egymás istentiszteleti alkalmainak a látogatása szervezett alkalmait kellene létrehozni, az ökumenikus imahéten kívüli időkben is. Szükségszerű és bizonyos szempontból könnyebb lehet ez a fiatalok között, de már ott is egyre kevésbé történik.

Szemléletformálás szempontjából fontosnak tartanám, hogy papnöven­dékek és teológus hallgatók között legalább focimeccsek, esetleg kü­lönböző vetélkedők apropóján újra elinduljon a rendszeres találkozás. Hiszen a lelkipásztorokon keresztül lehet később formálni, érzékenyíteni a közösségeket is. Városokban, nagyobb településeken az egyes közösségek, templomok tarthatnának „nyitott napot”, amikor lehetőséget kínálnak más felekezetű, vagy vallástalan pol­gártársaiknak az ismerkedésre.

Lehetséges etikai kérdésekben együtt gondolkodni?

T.Z: Sőt, szükséges is (lenne)! Ez a bizonyságtétel és a közeledés első­rendű lehetőségét adná. Közösen meghatározott témákban, közösen végiggondolt formában gondolkodni, megnyilvánulni kívül és belül is erőt adna. Ehhez meg kell erősíteni azokat a műhelyeket egyházon belül, akik képesek kellő nyitottsággal és isme­rettel hátteret adni egy-egy ilyen tö­rekvéshez. A gondolkodás tárgyának meghatározásában kevésbé a világ által feldobott témák, mint inkább a magunk közös gondolkodásának közös kidolgozását lenne jó adni.

Felsorakoztathatnánk néhány ötle­tet, mit tehetnénk konkrétan együtt?

T.Z: A közös tevékenységek, akciók valóban az egymáshoz közeledés egyik lehetséges útvonala. A Kö­zösPont, a 72 óra kompromisszu­mok nélkül mind nagyon jó, ezeket nem szabad feladnunk. A közös, ökumenikus bibliafordítás elin­dítását jelentős és bizonyságerejű lépésnek tartom. Az Ökumenikus Diákfilmszemléhez hasonló prog­ramok, akciók szervezése fiatalok, iskolások számára. A nagy egyházi ünnepek (karácsony, húsvét) apropó­ján közösen léphetnénk a kisebb-na­gyobb közélet elé, alkalmak szerve­zésével, üzenettel. Előremutatónak tartanám, ha a reformáció évforduló­ján a katolikus egyházzal közösen is tudnánk valamit tenni.

Ó. B: Néhány talán megvalósítható gondolat: A nemzetközi párbeszéd alapján az evangelizáció mai formá­inak közös keresése, megfogalma­zása a katolikus egyház és a MEÖT tagegyházak részvételével. Részvé­tel egymás programjaiban, közös kezdeményezések. Közös útmutatás, vélemény megfogalmazása a magyar társadalom és családok számára legégetőbb erkölcsi, politikai, életve­zetési kérdésekben. Különös figyelem a felekezetileg „vegyes” házasságok, családok mindennapjaira: útmutatás stb. Az ökumenikus bibliafordítás ügyének előmozdításán túl akár egy közös ökumenikus bibliaolvasó kalauz összeállítása, interneten elérhető formában.

A 2003-ban a Sportarénában megrendezett ökumenikus Keresztény Ifjúsági Találkozó.

 
Fotó: Új Város archívumából

Új Város – 2015. február