L e l k i s é g    A MEGROMLOTT POLITIKA HELYETT

 Michele Zanzucchi

 A keresztények része

	Több mint tíz évvel ezelőtt, a New York-i ikertornyok elleni támadáskor készült ez az interjú Chiara Lubichkal, de aktuálisabb, mint valaha.
	Chiara Lubich párbeszédet folytatott muzulmán vezetőkkel is. A képen Allal Ahmed Bachar, spanyolországi marbellai imámmal beszélget Castelgandolfoban.

 Egy ilyen nagy tragédia és abszur­ditás kapcsán, mely mindent felül­múl, az ember keresi az egésznek az értelmét. A félelmek és szoron­gások közepette Ön mit válaszol?

Hitetlenkedve láttam a két torony összeomlását, az emberek döbbenetét, mert egy szuperhatalomról hirtelen kiderült sebezhetősége és szemmel látható megdönthetetlen biztonságá­nak összeomlása. Félelem uralkodik egy háború kirobbanásának veszélye miatt, melynek következményei belát­hatatlanok. E szörnyű tragédia láttán újra átéltem azt, amikor a második világháborúban Trentót bombázták. Minden összeomlott és komolyan felmerült a kérdés, hogy van-e vala­mi, amit semmilyen bomba sem tud megsemmisíteni. A válasz ez volt: igen, van, Isten az. Isten, akiről felfe­deztük, hogy szeretet. Ez fergeteges felfedezés volt, és azzal a bizonyos­sággal töltött el, hogy Ő nem hagy el minket, embereket, mindig jelen van a történelemben, sőt képes arra, hogy bármi is történik, jót hozzon ki belő­le. Ezt kézzel foghatóan és csodálatos módon megtapasztaltam.

Ezért most azt kérdezem: Vajon nem arról van-e szó, hogy Isten éppen most, a XXI. század elején meg akarja ismételni ezt a nagy tanítást, hogy újra Őt tegyük életünkben az első helyre, és mindent ennek rendel­jünk alá? Nekem ez reményt és jövőt mutat. Mindaz, ami mások szemében hátralépés, nekem mást jelent. Ez a látásmód az amerikaiak lelkében is kezd megmutatkozni. Ezt mondják az amerikai Fokoláre közösség tagjai.

Milyen konkrét jelek mutatnak erre?

Maximálisan konkrét jelei vannak! Megtudtam például, hogy egy tizenötéves fiú ezt mondta: „ Nagyon megdöbbentett a rossz, amit ez az esemény kiváltott, de nézzünk inkább a jóra, ami születőfélben van. A szolidaritás terén olyan versen­gés tanúi vagyunk, amit korábban soha nem tapasztaltunk.” Ezt annak tulajdonítom, hogy ezek a tragikus események közelebb vitték az embe­reket Istenhez.

New Yorkból írták nekem, de a tévé­ben is halottunk erről, hogy a város teljesen megváltozott: a közömbösség lavinaszerűen átalakult konkrét segít­ségnyújtássá, vigasztalássá. Az embe­rek készen álltak arra, hogy tegyenek valamit a többiek fájdalmának eny­hítéséért. Megható látni – folytatják a levélben –, hogy ennek a tragédiának a kapcsán mindenki, a parlamenttől kezdve az utca emberéig, spontán imában Istenhez fordul, mellyel tanú­ságot tesz a hit igazi gyökereiről.

Azt viszont nem lehet tagadni, hogy növekszik az iszlámellenes­ség, melynek következtében egy merényletet is végrehajtottak az Egyesült Államokban. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne le­gyenek ilyen megosztottságok, ilyen érzések, melyek az egész muszlim világot bűnösnek nyilvánítják?

Mozgalmunkban, de nem csak a mi mozgalmunkban, jó ideje mély kö­zösséget építünk Istenben a muszli­mokkal, és éppen az Egyesült Álla­mokban egy széleskörű afroamerikai muszlim mozgalommal. Megtudtam, hogy jelenleg ennek a mozgalomnak sokat segít a velünk, keresztényekkel való közösség abban a feladatban, hogy elvigye a világba az egyetemes testvériséget. Nekünk, kereszté­nyeknek és muszlimoknak el kell ismernünk, hogy testvérek vagyunk: Mindnyájan Isten gyermekei. Ezért mi keresztények viselkedjünk ennek megfelelően. Ez az út.

Meglátása szerint, hogyan lehetséges az, hogy néhány muszlim funda­mentalistában ekkora gyűlölet van? Mit lehet tenni?

Szerintem itt a nagybetűs rossz van jelen. Ezért a lelkemben mélyen érzek valamit, ami talán kicsit eredeti: most minden erő megmozdul, politikai szinten, kormányfők között stb. De a vallásos világnak is meg kell mozdul­nia a jóért, egyesülnie kell a jóért. Ez már működik. A Szentatya például nagy erővel beszélt arról – láttam, minden újság leközölte a beszédét –, hogy Amerika ne engedjen a gyűlölet kísértésének. A pápa folyamatosan ismétli békefelhívásait. És sokat tesz a Vallások a Békéért Világkonferencia is. Néhány napja rendeztek egy talál­kozót Barcelonában, melyen több száz vallás és különböző egyház képviselői vettek részt a Sant’Egidio közösség kezdeményezésére. Közle­ményükben elkötelezték magukat a béke mellett.

Mozgalmunk a politika terén, a „Politikai Mozgalom az Egységért” keretein belül a testvériség gondolatát hirdeti, mely a béke hírnöke a világ sok részén a közösségeken, a parla­menten keresztül.

De kevés az, amit teszünk. Mindent intenzívebbé és egyetemessé kellene tenni. Nem csak a politika világának kell cselekednie. Imádkozzunk azért, hogy ne legyenek tragédiasorozatok, mert ez fog történni, ha nem a helyes útra, a bölcsesség és a józan ész útjára lépünk.

Arra gondoltam, hogy ha minden keresztény megújult lendülettel élné az új evangelizációt a pápa útmutatá­sa szerint, akkor ez megoldás lenne, mert pontosan a testvériséget, a kö­zösségi lelkületet hordozná magában, de nem csak a katolikusok között, hanem a párbeszéden keresztül a vi­lágban mindenkivel. Igen, ez lehetne az egyik út.

Mi az, amit a kereszténység tud adni az iszlámnak ebben a párbeszédben?

A testvériséget, a testvériséget. Isten terve az emberiséggel kapcsolatban pontosan a testvériség, ami a meg­romlott politikát helyreigazíthatja. A testvériség lehetséges más vallású, más meggyőződésű emberekkel is, mert a testvéri szeretet mélyen bele van vésve minden ember természeté­be, hisz Isten saját képére és hasonla­tosságára teremtette.

Forrás: CN

Fordította: Tóth Judit

 Fotók:  commons.wikimedia.org / Eric J. Tilford  |  Fotó: © CSC Audiovisivi

Új Város – 2015. február