Mese    3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK

Annamaria Gatti

AKI NEM MÉRICSKÉL, AZ MINDIG NYER!

 

Teknőc Ernő bácsi észrevette a rét közepén kószáló Nyusszancsot, és odakiabált neki:

„Nyusszancs! Kérlek, segíts kivenni a sütőből a pihe-puha áfonyás lepényt, mert nekem fáj a derekam.”

A nyuszi nem kérette magát, uzsgyi rohant azonnal az ínycsiklandó illat után. Teknőc bácsi jól tudta, hogyan kell megfogni a kisnyuszi­kat: a gyomrukon keresztül!

Nyusszancs, miközben a konyhában falatozta a jól megérdemelt lepénykéjét, elmerengett Teknőc bácsi barázdákkal szántott ráncos arcán, és kiszakadt belőle egy sóhaj: „Én is viselek egy ráncot!”

„Dehogy, fiacskám, sok víz lefolyik még a Dunán, mire neked ráncaid lesznek” – nyugtatgatta Teknőc bácsi, de Nyusszancs rárivallt:

„De igenis van, nekem a szívem barázdált. Tappancs miatt.”

„Tappancs egy barátod?”

„Csak volt a barátom – kiálltotta. – Most már nem az, mert ki nem állhatom.”

„Ellenségesked­ni, utálkozni nem szép dolog, kicsikém.”

„De ő sem valami szépen viselkedett ám! Elhagyott engem, elköltözött a kerek erdőn túlra a családjával.”

„De hát akkor ezt nem is szántszándékkal tette, hiszen a szülei döntötték el.”

„Én akkor sem tettem volna ilyet soha!”

Teknőc bácsi a bajsza alatt el­mosolyodott ennyi megfontolatlan esküdö­zést hallva, Nyusszancs pedig így folytatta:

„Örök barátságot fogadtunk egymásnak, tudja, Teknőc bácsi. Azt írta a naplómba, hogy »Ha a világ egy nap véget is ér, a mi barátságunk örökké megmarad. Életem minden napján te leszel a legeslegjobb barátom!« Hazugság, az egész egy sze­menszedett hazugság!!!”

„Arra nem gon­doltál, Nyusszancs, hogy Tappancs is elha­gyatva érzi magát, és még magányosabb, mint te? Miért nem írsz neki egy levelet?”

„Mert nem igazságos! Neki kell először írnia, hiszen ő hagyott itt!”

„Talán azért nem ír neked, mert nem mer. Érzi, hogy mérges vagy rá. Tudod, nyuszikám, ami­kor az ember valakit tényleg szeret, akkor nem méricskél, nem a másikra vár: először rajtad a sor, én csak utána következem… Nem elvár, hanem ad: méghozzá lelkesen, nagylelkűen, örömmel. Biztos vagyok ben­ne, hogy te még mindig nagyon szereted Tappancsot, ezért… “

„Ezért még ma lefek­vés előtt írok neki egy levelet, megígérem.”

„Örülök Nyusszancs! Tudtam, hogy jószívű és nagylelkű nyuszika vagy! Tudom, hogy Tappancs hamarosan válaszolni fog ne­ked.”

Pár nappal később Nyusszancs kopo­gott Teknőc bácsi ajtaján, hogy felolvassa neki a Tappancstól kapott levelet. 

„De honnan tudtad előre, hogy válaszolni fog nekem?” – kérdezte.

A bölcs Teknős pedig mosolyogva felelte: „Biztos voltam benne, kicsi nyuszifül, mert ha az ember félreteszi a méricskélést, akkor mindig nyer.” 

Forrás: CN

Fordította: Feltserné Bernáth Máriai

Illusztráció: Eleonora Moretti

Új Város – 2015. január