Aktuális     A BOLDOGOK SORÁBAN

Ferenc pápa október 19-én a családokkal foglalkozó rendkí­vüli szinódust lezáró szentmise keretében avatta boldoggá VI. Pál pápát. Többek között ezt mondta: „VI. Pál pápa boldoggá avatásának napján, eszembe jut az a mondat, amivel megalapította a püs­pöki szinódust: »figyelmesen kutatva az idők jeleit, igyekszünk utakat és módszereket alkalmazni […] napja­ink egyre növekvő igényeinek és a társadalom megváltozott körülmé­nyeinek megfelelően.« (VI. Pál pápa Apostolica sollicitudo kezdetű apostoli leveléből.)

Ezzel a nagy pápával, ezzel a bátor kereszténnyel, ezzel a fáradhatatlan apostollal kapcsolatban, ma Isten előtt, nem tudunk mást, mint egy nagyon egyszerű, nagyon őszinte és nagyon fontos szót kimondani: köszönet! Köszönet neked, kedves és szeretett VI. Pál pápánk! Köszönjük, hogy alázatosan és prófétai módon tanúságot tettél Krisztus és egyháza iránti szeretetedről!”

Személyes feljegyzéseiben a zsinat nagy irányítója a zsinati ülésszak bezárása utáni napon ezt írta:
„Lehet, hogy az Úr nem azért hívott, és tart meg ebben a szolgá­latban, mert valamilyen tehetség­gel rendelkezem, vagy azért, hogy kormányozzam az egyházat és megvédjem a jelenlegi nehézségektől, hanem azért, hogy szenvedjek egy kicsit az egyházért, és egyértelmű legyen, Isten az, és senki más, aki vezeti és megvédi az egyházat.” (P. Macchi, Paolo VI nella sua parola, Brescia 2001. 120–121.)

Ebben az alázatban ragyog boldog VI. Pál nagysága, ő, miközben egy szekularizált és ellenséges társada­lom alakult ki, képes volt előrelátó bölcsességgel kormányozni – néha magányosan is – Péter hajóját, anél­kül, hogy elvesztette volna örömét és az Úrba vetett bizalmát.

VI. Pál igazán képes volt megadni Istennek, ami az Istené úgy, hogy egész életét annak „a szent, ünne­pélyes és nagyon komoly feladatnak szentelte, hogy időben folytassa és kiterjessze az egész földre Krisztus küldetését” (Insegnamenti 1. 1963. szentbeszéd) úgy, hogy szerette és vezette az egyházat azért, hogy az egyház „egyszerre legyen minden ember szerető anyja és az üdvösség ajándékozója”. (Ecclesiam Suam kezdetű enciklika előszava.) 

Fordította: Tóth Judit

​Fotó: CN

Új Város – 2014. november