Meglepetés 

A buszmegállótól jó darabot kell gyalogolni a lakásunkig. Csak mosta­nában fedeztem fel, hogy az egyik eléggé lepukkadt házban egy hetven felé járó hölgy lakik valakik­kel, talán családtagokkal. A macskáját dicsértem meg, így kezdtünk el be­szélgetni. Táskás szemek, cigi, néha bizonytalan mozgás és beszéd, lehet, hogy kicsit ittas, nem tu­dom, de nem is ez érdekel. A lényeg, hogy itt van egy ember, akivel találkoztam, nem én akartam, hanem „elém került”, és biztosan nem véletlenül. Ebben a meglepetésben igyekszem felfedezni a miértet és cselekedni, ha ezt kéri a helyzet.

E.I

Fejleszteni és felkészülni

A „Nézőpont” rovatban, az „Erre (is) jó az ema­il” cikk kapcsán az jutott az eszembe, milyen jó és hasznos erről a témáról írni, és egy-két jó tanácsot adni-kapni. Én is így ta­nultam meg idővel, hogy milyen levelekkel kell óva­tosan bánni, és bölcsen, fenntartással kezelni egy-két hírt.

A minap az egyik is­merősömtől olyan továb-bított levelet kaptam, ami nem volt aláírva. A kor­mány egyik intézkedésé­vel kapcsolatos kritikát fogalmazott meg. Nem akartam minősíteni ezt a levelet, hanem arra kér­deztem rá, nem lehetne-e megtudni, ki írta. Mert így, aláírás nélkül, lehet igaz, de lehet rágalom is. Kértem, érdeklődjön utána.

Azért tehettem meg, mert már volt kapcsolat közöttünk, ami elbírta ezt a kis „kiigazítást”.

Én is tanultam, a mellettem lévőt is tanít­hatom. Remélem, ez is hozzájárul ahhoz, amit „A résztvevő polgár” c. cikkben olvastam a „Társadalom” rovatban: „Fejlesztésre várnak saját személyes képességeink is, hogy felkészüljünk a közéletben való részvétel­re: megfelelően tudjunk megfogalmazni egy prob­lémát…, be tudjunk má­sokat is vonni az ügy érdekében.”

aláírt levél

Egy mese folytatása

Megkértek a fiamék, hogy vigyázzak kis uno­kámra, aki egy második osztályos, érdeklődő kis­lány. Arra gondoltam, hogy elolvasom az egyik régebbi Új Városban meg­jelent Csigabiga ajándéka című mesét. Kicsit vár­tam, hogy mond majd valamit, de nem így tör­tént. Másnap az isko­lába kellett elkísérnem, de sírva mondta, semmi kedve sincs hozzá, mert padtársa gyakran cikizi. Emlékeztettem arra, amit előző nap olvastunk és ez valamennyire feloldot­ta benne a feszültséget. Amikor a tanítás végén érte mentem, elmeséltük a tanító néninek is, hogy mit éltünk meg. Elkérte az Új Várost, mert a gye­rekek között elég nagy szakadék támadt egy bizonyos helyzet miatt. A tanító néni felolvasta ezt a mesét a gyerekeknek és azt kérte tőlük, hogy ennek alapján írjanak egy olyan házi feladatot, ami­ben bemutatják, milyen megoldást javasolnak a kialakult problémára.

aláírt levél