Elég rábólítani?
Beszélgetés közben egy édesanya arról számolt be, hogy egyik lánya utólag megköszönte, amikor egyik kérésére nemet mondott, sőt még azt is hozzáfűzte: „Anya, szükségem van az ilyen válaszokra.” Különleges esetről van szó vagy valóban szükségesek ezek a reakciók? Egyáltalán milyen szerepe van az ilyen típusú válasznak a gyerekekkel való kapcsolatban?
aláírt levél
Mindannyian tapasztaljuk, hogy mennyire fontosak életünkben a pozitív visszajelzések, a bátorítások, a dicséretek, milyen sokat jelent számunkra, ha egy ötletünket, gondolatunkat elfogadják. Sokszor szárnyakat kapunk, amikor szeretteink vagy mások, akik fontosak számunkra, jónak tartják a szavainkat, tetteinket vagy a munkánkat. Nem egy gyermeknevelési könyvben is olvashattunk arról, hogy a gyermekeknek pozitív visszajelzések kellenek, s nincs szükségük a negatív megjegyzéseinkre. De azt is látjuk, hogy egy könnyedén kimondott igen, egy elhamarkodott engedékeny rábólintás olyan helyzetbe hozhat bennünket, hogy csak később vesszük észre, mekkorát hibáztunk, és komoly akadályokba ütközünk, vagy mások előtt nevetségessé válunk.
Más szülők is beszámolnak felnőtt gyermekeik kérdéseiről, vádjairól: „Miért nem mondtad?”, „Miért nem szóltál?”, „Miért engedted meg?” Túl azon, hogy ezek a szavak lehetnek felelősség-áthárítások is, mégis sok igazságot tartalmaznak, s más megfogalmazásban ugyanarról szólnak, mint a levélíró lánya.
A gyermekeknek világos szabályokra van szükségük, tiltásokra, korlátokra, egyértelmű határokra. Ha egy erkélyre, függőfolyosóra, hídra gondolunk, azonnal megértjük, hogy a jó korlátok életet mentenek, biztonságot adnak. Sőt az is könnyen belátható, hogy egy széles hídnak – ahol nincs korlát – csak egy kis részét tudjuk használni (a középső sávját); ha viszont korlátok szegélyezik, akkor a teljes szélességét, s azt bárhol önfeledten és sokkal többen vehetjük igénybe, boldogan egymásba karolva.
Az ember minden közös tevékenységéhez hozzá tartoznak a szabályok. Nem tudunk semmit sem játszani, ha nem egyértelműek a szabályok: a gyerekek is azzal kezdik a fogócskát, hogy megegyeznek abban, mi a ház vagy csűr, minden sport szerves része a szabályalkotás, felülvizsgálat, módosítás.
Gyermekeinkkel sokszor éppen a büntetésben mélyült a kapcsolatunk, s megértettük, hogy mennyire fontosak az úgymond negatív jelzések, a korlátozások és a tiltások; más szóval a jó és a rossz világossá tétele. Az igazság szabaddá tesz bennünket.
Gyermekeinknek szükségük van apára és anyára, akik segítik őket eligazodni a világban. Nem válhatunk csak barátaikká, mert akkor árvák lesznek.
Körmendy Imre és Mária
Fotó: CN
Új Város – 2014. július-augusztus
NEVELÉS