F ó k u s z b a n	VÁLASZTÁSOK
Új Város – 2014. október	A Fokoláre Mozgalom nagygyűlése Paolo Lòriga

Az egyházban példa nélküli a Fokoláre Mozgalom nagygyűlése a résztvevők számának, a hivatások különbözőségének tekintetében, továbbá, hogy jelen vannak más egyházakhoz, más vallásokhoz tartozó és nem vallásos meggyőződésű emberek is.

Chiara Lubich, a Mozgalom alapí­tója 2008. március 14-én hunyt el. Júliusban nagygyűlést tartott a Mű, hogy megválassza az új elnököt, akinek az volt a fela­data, hogy közvetlenül a Chiara utáni kényes időszakot irányítsa. A választás Maria Vocéra esett, a társelnök pedig Giancarlo Faletti lett. Akkor három hónap alatt kellett előkészíteni a nagy­gyűlést, és ebbe a munkába nem sike­rült igazán bevonni az egész világot, a résztvevőket pedig kicsit zavarba ej­tette, hogy Chiara nem nevezett meg utódot.

Castelgandolfóban, a Máriapoli Központban 2014. szeptember 1. és 28. között zajlott az első „igazi” nagygyű­lés. Az öt kontinensről, az ott élő kö­zösségektől a nagygyűlést megelőzően mintegy 3050 témajavaslat érkezett a mozgalom életével kapcsolatban, ezen felül még 600 külön a fiatalok részéről. De neveket is megjelöltek az új vezető­ség, az elnök, a társelnök és a tanácso­sok személyét illetően. A nagygyűlésen 49 meghívott is részt vett. 

„Azt gondolom, hogy az egyházban nincs példa ehhez hasonló összejöve­telre, akár a résztvevők számát, akár a hivatások különbözőségét tekintve. Arról nem is beszélve, hogy jelen van­nak más egyházakhoz, más vallások­hoz tartozó és nem vallásos meggyő­ződésű testvéreink is” – mondja Egidio Canil, konventuális ferences atya, aki­nek nagy tapasztalata van ezen a téren, és tagja volt a nagygyűlést előkészítő bizottságnak. Nagy feladat ezt az össze­jövetelt irányítani. „A testület minden tagjának elsődleges feladata az, hogy élje az evangéliumi mondatot: »Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« Ha Jézus jelen van, Ő vezeti a nagygyű­lést, termékennyé, operatívvá teszi, és értékeli ennek a nagy különbözőség­nek a gazdagságát.”

Hat év elnökség után Maria Voce a rá jellemző mosolygós, derűs és op­timista lendülettel érkezett, és még a nagygyűlés előtt válaszolt a hozzá in­tézett kérdéseinkre.

A változást sürgető javaslatok közül melyiket tartod legfontosabbnak?

„Többen azt kérik, hogy egy­szerűsítsük a szervezeti formákat, hogy azok minél jobban az élet szolgálatában álljanak, de ne for­gassuk fel a jelenlegi rendet. A leg­több javaslat azonban arra irányul, hogy nagyobb elköteleződésre van szükség. Kétféle igény jelentkezik: legyen erősebb közöttünk az egység, másrészt alaposabban készüljünk fel arra, hogy az egység karizmájának a fényénél meg tudjunk felelni korunk kihívásainak.”

Mire fog koncentrálni a nagygyűlés? A fölvetett témákra vagy a megvá­lasztandó személyekre?

„A témákra. Háromnapos lelkigya­korlattal kezdünk, utána a leköszönő elnökség fog beszámolni a munkájá­ról és ezt vita követi. Utána a javasolt témák kerülnek majd napirendre, ezeket csoportmunkában dolgozzuk fel és plenáris ülésen is megbeszéljük. A párbeszéd során megismerhetjük a jelenlevőket és azt, hogy milyen adott­ságokkal rendelkeznek, mennyire fel­készültek, ez segíti a választásokat is.”

Az elnökjelöltek listáján nem csak öt név szerepel?

„Az öt javaslat a széleskörű konzul­táció eredménye, de ez nem befolyá­solja a nagygyűlés szabadságát, meg­választhat olyan fokolarinát is, akit előzőleg nem jelöltek.”

A fokolár népe téged javasolt első he­lyen. Milyen hatással van ez rád?

„Ez a szeretet és a megbecsülés kifejeződése. De úgy is értelmezem, hogy félnek a változástól. Annak elle­nére, hogy fejlődni szeretnének, úgy érzem, sokakban félelem van: most, hogy jó úton haladunk, mi fog történ­ni, ha változtatunk?”

Te mit gondolsz?

„Úgy gondolom, hogy ha én képes voltam betölteni az elnöki tisztet, ak­kor bárki más is képes erre. A Szentlé­lek vezetett és a Szentlélek fog vezetni mást is. Ha valaki sok szavazatot kap és a személyével kapcsolatban konszen­zus alakul ki a nagygyűlésen, az Isten akaratának a megnyilvánulása lehet. Én ehhez fogom tartani magam.”

Ha nem választanak meg újra, akkor mit fogsz tenni?

„Kész vagyok a világ bármelyik ré­szére elmenni, hogy szeressem az em­bereket és szolgáljam a mozgalmat. Segíthetem a fokolarinák szekcióját vagy élhetek egyszerű fokolarinaként, aki azt csinálja, amire éppen szükség van.”

Nem lenne semmiféle feladatod, itt Mária Műve központjában?

„Nem ragaszkodom hozzá, hogy itt maradjak, de attól sem riad­nék vissza, ha itt kellene marad­nom és valami más feladatom lenne. Ez nem jelentene túl nagy változást sem bennem, sem a környezetemben. Legalábbis úgy hiszem és remélem. Nem rég Montet-ben, a svájci város­kánkban megkérdeztem az ott lakókat, hogy ha nem fognak újraválasztani, akkor vajon kevésbé fognak szeretni? Nem, a kapcsolat megmarad.

Volt olyan álmod, ami nem teljesült?

„Azt gondolom, sikerült mindent elindítani, beleértve Chiara boldoggá avatásának ügyét is. Nagyon szeret­ném, ha hivatalosan is elismernék, hogy más egyházak és vallások köve­tői is Művünk élő tagjai. Ezen folya­matosan dolgozunk, de nem egyszerű kérdés.”

Mondtad, hogy sokan visszatértek a mozgalomba. Mi ennek az oka? Ha valaki csalódott, miért jön vissza?

„Azt gondolom, hogy sokkal erő­sebb az összetartozás, a családi kö­telék azok között, akik a mozgalom­ban maradtak és ez vonzza azokat is, akik eltávolodtak. Aki itt maradt, és akit belülről a szeretet sarkallt, az hűséges volt a korábban együtt fel­épített kapcsolatokhoz, és eredmé­nyeket tudott elérni. Ez alapvetően fontos volt.

Mi az, amire elsősorban törekszik a mozgalom Olaszországban?

„A fiatalok képzésére, azért, hogy szilárd elveik legyenek és felfedezzék, érdemes teljesen odaadni magunkat nagy eszmékért, nagy ideálokért.”

Fotó: SIF LOPPIANO Fontos, hogy a fiatalok felfedezzék, érdemes radikálisan odaadni magukat a nagy eszmékért, a nagy ideálokért.

Ferenc pápa szelíd, ugyanakkor nagyon igényes evangéliumi refor­mátor. Képes volt a fokolariniket is megszólítani?

„Engem lenyűgöznek a szavai és a választásai, és azt gondolom, másokat is. Nemcsak a szavai, hanem a dönté­sei is. Azonban nem hiszem, hogy a mozgalom kellőképpen reagált volna a szavaira. Lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk, különösen a radika­lizmus tekintetében és el kell kezdeni kapcsolatot építeni az emberekkel, ami számunkra alapvető.”

Mire gondolsz pontosan?

„Nem elég chatelni, nem elég e-ma­ileket írni, Ferenc pápa látogatása az evangélikus lelkész barátjánál példa­ként szolgál. Nyilván nem az volt a célja, hogy a katolikus egyház teológiai elveit forgassa fel, amikor felkereste, de találkozott vele. Arról tesz tanúságot ez a gesztus, hogy micsoda érdek nélküli párbeszédkészség van a pápában. Moz­galmunkban is kidolgozunk különféle programokat a párbeszédre, sokszor azonban felhagyunk magával a párbe­széddel, mert nem látjuk a gyümölcsét, a fejlődést. Ezzel szemben fontos, hogy hűek maradjunk és ápoljuk a kapcso­latokat anélkül, hogy különösebb célunk lenne vele.”

Milyen lelkülettel készülsz a Ferenc pápával való találkozásra?

„Egy magánkihallgatás lesz ötszáz fővel, szeptember 26-án 12 órakor a Kelemen-teremben. A pápához is, mint általában a püspökökhöz, nem kérni megyünk, hanem ajándékozni. Éppen ezért számunkra úgy tűnt, hogy jobb a nagygyűlés végén elmenni hoz­zá és elmondani, hogy ez a mi aján­dékunk, és szeretnénk meghallgatni, hogy mit akar mondani nekünk. Ezt tanácsoltuk a többi keresztény egyház tagjainak is. Menjenek el a felelőseik­hez és számoljanak be a nagygyűlés eredményeiről és arról, hogy milyen kapcsolatban vannak a más felekezetű keresztényekkel.”

Mit kívánsz az új elnöknek, akár új­raválasztanak, akár valaki más lesz az?

Azt, hogy képes legyen mindig hallgatni a Szentlélekre és így mindent egységben építsen.”

Forrás: CN 2014/17

Fordította: Tóth Judit