„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!” (Róm 12,2)[1]

Szent Pál rómaiakhoz írt levelének második felében olvashatjuk ezt, ahol az apostol úgy mutatja be a keresztény életét, mint az igazi életet, amelyben a Krisztustól kapott igazi öröm és igazi szabadság nyilvánul meg. A keresztény új módon, a Szentlélek fényével és erejével közelít a feladatokhoz és a problémákhoz, amelyekkel élete során találkozik.

Ebben a szakaszban, amely szoros egységet alkot az előzővel, az apostol megfogalmazza azt az alapvető célt és hozzáállást, amelynek egész viselkedésünket jellemeznie kell: dicsőítsük Istent az életünkkel, és alakítsuk át egyetlen szeretet-tetté azzal, hogy mindig az ő akaratát keressük, mindig azt, ami leginkább kedves előtte.

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”

Egyértelmű, hogy Isten akaratának teljesítéséhez arra van szükség, hogy előbb megismerjük. Ám, ahogy az apostol érzékelteti, ez nem könnyű. Lehetetlen jól felismerni Isten akaratát, ha nincs egy különleges fény, amely a különböző helyzetekben segít elkerülni a tévedéseket és a hibákat, amelyekbe könnyen belecsúszhatunk, ugyanakkor segít felfedezni, hogy Isten mit is akar tőlünk.

A Szentlélek adományáról van szó, amelyet a megkülönböztetés ajándékának nevezünk. E nélkül elképzelhetetlen, hogy hiteles keresztény gondolkodásmód alakuljon ki bennünk.

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”

De hogyan nyerhető el, és hogyan növekedhet bennünk ez az annyira fontos ajándék? Mindenekelőtt kétségtelenül jól meg kell ismernünk a kereszténység tanítását. Ám ez még nem minden. Ahogy az apostol sugallja, elsősorban az életünkről van szó: éljük nagylelkűen Jézus igéit, vessük bele magunkat félretéve minden félelmet, bizonytalanságot és középszerűséget. Mindig késznek kell lennünk arra, hogy teljesítsük Isten akaratát. Ezen az úton nyerjük majd el a Szentlélek fényét, és alakítjuk magunkban azt az új gondolkodásmódot, amelyet ő kér tőlünk.

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”

Hogyan éljük tehát az e havi igét?

Úgy, hogy igyekezzünk kiérdemelni azt a fényt, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk Isten akaratát.

Határozzuk el, hogy egyre jobban meg akarjuk ismerni akaratát, ami az igéiben, az egyház tanításában és az állapotbeli kötelességeinkben nyilvánul meg.

Főleg pedig éljünk, mert – amint láttuk – az életből és a szeretetből születik a fény. Jézus kinyilatkoztatja magát annak, aki szereti őt azáltal, hogy életre váltja parancsait (vö. Jn 14,21).

Ha így cselekszünk, sikerülni fog Isten akaratát megtenni: ez a legszebb ajándék, amellyel megajándékozhatjuk őt. És nemcsak azért lesz kedves előtte, mert iránta érzett szeretetünket fejezzük ki általa, hanem mert elhozza majd a megújult kereszténység fényét és gyümölcseit környezetünkbe.

Chiara Lubich

[1] Az Élet Igéje, 1993. augusztus. Megjelent: Új Város 1993/8