OLVASÓI PÁRBESZÉD

A januári számról osztanám meg észrevételeimet, megköszönve a szerkesztőség munkáját. Mindjárt a címlappal kezdem: nekem jobban tetszik, ha fotó van rajta. Aztán sorban haladva: műfajilag furcsa, tőlem mindenesetre nagyon idegen, hogy a Citta Nuovából kerültek publikálásra olvasói levelek. Eddig ez volt a kedvenc részem, itt tisztán magyar írásokat találtam, sok-sok személyes megélt történettel.

Az előszót túl általánosnak érzem. Tóth Pál írását – bár igen élveztem – már többször hallottam vagy olvastam a lap oldalain. Nagyon tetszett viszont Koncz Kinga tapasztalata, amely velős és személyes. Bernáth Mária cikke Chiara Lucéről csillagos ötös! Ilyen egy tökéletes cikk: olvasmányos, humoros, mély és választékos. Hortoványi Emőke riportjait, tudósításait mindig szívesen olvasom, és Gőbel Ágoston filmajánlója most is vér profi. A hátsó oldal nagyon-nagyon jó, a kép is, a szöveg is.

Még egy megjegyzés: jobban örülnék, ha brazil családok helyett egy-egy magyar család mutatkozna be a családi műhely sorozatban. Remélem hasznosíthatóak az észrevételeim.

Részletek egy aláírt levélből

Köszönjük az észrevételeket, amelyekhez egy rövid gondolatot fűzünk. A Közelkép rovatban bemutatott családok esetében az írások mércéjévé elsősorban a hitelességet és a személyességet tettük, és nem azt, hogy az alanyok magyarok legyenek. A cikkekben szereplő házaspárok a szerkesztők személyes ismerősei, akik vállalták, hogy tapasztalataik közzétételével mások segítségére legyenek. Egyetértünk azzal, hogy Olvasóink inkább magyar családokat szeretnének megismerni, de szem előtt tartjuk, hogy a Fokoláre Mozgalom és az Egyház küldetése is egyetemes. Jelen számunkban egyébként éppen egy magyar házaspárt mutatunk be.

Minden kedves Olvasónkat bátorítjuk a véleménynyilvánításra, mert hisszük, hogy a szakmai szempontok mellett másért is fontos ez a kölcsönös kommunikáció.

A szerkesztők

AZ EMBER ÉS A FÁJDALOM

Megmozgatott a Neked hol fáj? című írás Nagy Mártától az Új Város lap legutóbbi számában. Különösen az a kérdése, hogy mit kezdhetünk a fájdalommal. Bevillant itt egy gondolatmenet francia testvérlapunkból, a Nouvelle Citéből, ahol a szerző azt magyarázza, hogy fájdalmat az állat is érez, míg szenvedni csak ember képes. Vagyis: az ember bánni tud a fájdalmával. Leginkább éppen azzal, ahogy fogadja. Szembenéz vele, majd értelmet ad neki, sorsának részeként. Egy nagy lélektani áramlat, a logoterápia erre az irányváltó felismerésre épül. Mert itt van az a pont, amikor a szenvedő többé nem ellenére van a helyzetének, hanem felajánlja magát, mert fölismerte Isten  akaratát. És ennek megváltó hatalma van, sőt egyesül Jézuséval, aki épp a szenvedés útját választotta. Az ilyen ürességbe a Szentháromság körforgása lép, és kiegészül a szentek közösségével. Azt sem lehet már tudni, hogy kinek fordul leginkább a javára: annak-e, aki ártatlanul viseli a maga életállapotát, vagy a környezetének… netán valami más – nagy horderejű – dolog útját készítgeti? Sőt, úgy hallottam, hogy az átölelt tehetetlenség folytán biológiai fájdalomcsillapítás lép fel, ami a betegség természetes lefolyásából nem következne.

aláírt levél

VILÁGMÉRETŰ POZITÍV HÍREK

A március-áprilisi számban érdekes cikket olvastam az Új Városban az Unimondo nem kormányzati szervezet munkájáról. Kíváncsi voltam, ezért utánakerestem a világhálón, vajon milyen üzenetet, esetleg bátorítást kaphatunk tőlük idehaza. (www.unimondo.org, www.oneworld.net)

Nem véletlen, hogy ugyanabban a városban született az Unimondo gondolata, ahol Chiara Lubich és a Fokoláre Mozgalomról elgondolt isteni terv! Hisznek abban, hogy az egyesült világ megvalósítható annak ellenére, hogy szinte minden összefogni látszik ellene. Internetes portáljukon a kezdetekben főleg Délkelet-Európa országairól számoltak be. A Balkán országaival kapcsolatban együttműködnek az Osservatorio Balcani olasz alternatív hírügynökséggel. 2003 óta működtetnek angol nyelvű hírcsatornát is. Híreiket ma az egész világról gyűjtik össze a következő témákban: környezetvédelem, emberi jogok, gazdaság, háború és béke, információ és kultúra, politika, egészség, fejlődés. Ezen kívül teret adnak pozitív kezdeményezéseknek, kampányoknak is, ilyen volt a kenyai erdők újratelepítéséért indított kezdeményezés, amiről a rövid hír szólt az Új Városban.

Szerintem jó olvasni világméretű pozitív híreket. Bátorítanak arra, hogy mi is alanyai legyünk saját életünknek, merjünk mi is kezdeményezni a közjó előmozdítására ott, ahol vagyunk. Létezik már egy láthatatlan háló, amibe beleszőhetjük a mi történetünket. Együtt másokkal a világon, és együtt mi, akik közel vagyunk egymáshoz.

Horváth Viktória – Budapest

AZ IGAZI MEGOLDÁS

Januárban továbbképzésen voltam, ahol a vezető feltett egy körkérdést, hogy mi mit teszünk, ha valami váratlan, súlyos problémába ütközünk. Szép, intim beszélgetés alakult ki, mert csak tízen voltunk, mind gyakorló pedagógusok, különböző életállapotokban. Mondtak mindenféle megoldást, valaki „homokba dugja a fejét”, van, aki panaszkodik fűnek-fának, más a párjával beszéli meg a dolgot, és van, aki ilyenkor elmegy úszni. Én abban a pillanatban megkaptam azt a kegyelmet, hogy elmondjam ezeknek a teljesen idegen embereknek az én tapasztalatomat: elkötelezett vallásos ember lévén ilyenkor először is imádkozom. Vagy csak egyszerűen elmondom Istennek a problémámat, és rábízom, vagy esetleg könyörgöm hozzá, segítsen a megoldásban. Aztán megbeszélem a dolgot a feleségemmel, aki hozzám teljesen hasonló hitű és gondolkodású. Végezetül: elviszem a problémámat abba a közösségbe, amely mögöttem áll, amelynek tagjaival kéthetenként személyesen találkozom, de közben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Őszintén elmondom nekik is a helyzetet, ők meghallgatnak, és sokszor már ez is segít. Ha szükséges, ők is imádkoznak értem, ha pedig tudnak segíteni bármi konkrétummal, például tanáccsal, munkával, pénzzel, akkor abban bízhatok, hogy segíteni is fognak.

Utólag látom, hogy ez nem semmi pillanat volt!

Kovács Október – Pilisszentiván

Új Város 2011. május-június