Mindennapi életünkhöz egyre inkább hozzátartozik az elektronikus világháló, az internet. Segítségünkre van, ha ügyintézésről, tájékozódásról van szó, és persze a kommunikáció, a kapcsolattartás szempontjából sem elhanyagolható a jelentősége. Sőt. 2003-ban, a Harvard Egyetem egyik kollégiumi szobájában új komputerprogramot írt egy egyetemista fiú – barátai közösségi életét tette fel az internetre, hogy megkönnyítse a kapcsolattartásukat. Az ötlet bombasikernek bizonyult és nem sokkal később Mark Zuckerberg személyében a legfiatalabb milliárdost köszönthette a világ. A hirtelen jött siker azonban alaposan felkavarta Zuckerberg és társai életét és rámutatott a modern kor kommunikációjának visszásságaira. Ezt a történetet dolgozza fel a Social Network – A közösségi háló című film, mely február második felében jelent meg DVD-n Magyarországon. Miért fontos ez az alkotás, melyet több filmkritikus nemes egyszerűséggel „filmtörténeti mérföldkő”-nek nevezett? A téma alapján azt gondolhatnánk, hogy kétórányi megvilágosítást kapunk a Facebook kialakulásáról, a „számítógépes generáció” kor- vagy inkább kórjelenségéről, Mark Zuckerberg életéről, vagy a közösségi portálok működéséről. Egyik sem történik, mégis mindegyik. A film arra koncentrál, ami ezekben közös. A modern kor „modern magányára”, az emberközeli kapcsolatok hiányára és erősödő jelenlétére. A közösségi hálóban éppen az a legérdekesebb, hogy végig sodró lendületű, pergő párbeszédekkel tarkított, jól megírt alkotás, mégis a kapcsolatok elvesztése áll a középpontban. Lélekpróbáló, kellemetlen film ez, mely éppen kőkemény realizmusával rázza fel a nézőt. Egy keresztény fiatal így nyilatkozott a film megtekintése után: „Magunkra ismerhetünk, ahogy a hétköznapi élettől eltávolodva beleveszünk ebbe a csalóka „közösségi” életbe. Az utolsó jelenet pedig mindent elmond arról, amit a 21. században felnövő kamaszok érezhetnek: egyedül vagyunk. És nagyon, nagyon vágyunk az elismerésre, a legfontosabb pedig: igazi, lélegző, érző társra.”