Van egy szupermarket, ahová tíz éve járunk. Azt vettük észre, hogy az utóbbi évben az ott dolgo­zók száma jelentősen lecsökkent. Hat-nyolc emberből kettő-három maradt, akik különböző feladatokat lát­nak el, kiszolgálnak a csemegepultnál, majd beülnek a pénztárba vagy éppen árut pakolnak. Ha az ember üveget akar visszaváltani, akkor néha tíz percet is vá­rakoznia kell, míg felszabadul közülük valaki.

Szinte mindenütt azt tapasztalom, hogy a munkaidő száz százalékos kihasználására és a létszám minimálisra való csökkentésére törekszenek. A munkahelyemen is kétharmadára csökkent az elmúlt öt évben a dolgozók száma. Így több munka hárul azokra, akik megmarad­tak és állandó fenyegetettségnek vannak kitéve, mert ha nem teljesítenek többet, akkor szembenézhetnek azzal, hogy őket is el fogják küldeni. Azt vettem észre, hogy az én beosztottaim is feszültek, ebéd után nincs idő egy kávé melletti beszélgetésre, még tíz percre sem.

Talán ez a munkahelyi túlhajszoltság és egzisztenciális bizonytalanság lehet mai társadalmi problémáink egyik gyökere, hiszen mindez kihat kapcsolatainkra, családi életünkre. A nyolcvanas években szüleimmel Belgiumban jártam, ahol megismertünk egy házaspárt, akik csak tíz napra mertek szabadságra menni, mert féltették állásu­kat a nagy munkanélküliség miatt. A bizonytalan jövőtől tartva nem vállaltak gyermeket. Ma hazánkban is itt tar­tunk. Kollégáim többsége fiatal, bőven abban a korban vannak, hogy családot alapítsanak, gyermekeket nevelje­nek. Viszont a nyolcból csak három házas, összesen négy gyerekük van, a többiek pedig egyedül vagy párkapcso­latban élnek. Nem mernek vállalkozni szinte semmire, félnek a jövőtől, pedig jó fizetésük van. Úgy vélem, hogy ez a csupán a gazdasági ésszerűség által vezérelt vállalati gyakorlat bénítólag hat az egészséges társadalmi folya­matokra, az emberi kapcsolatokra, a családok életére.

A kiút mindebből az lehet, hogy a magánéletben erős, kölcsönösségen és bizalmon alapuló kapcsola­tokat építünk, ahol az ember nagyobb biztonságban érzi magát. A baráti közösségekben nehéz helyzetben is kiállunk egymásért, hordozzuk egymás terheit, és ezzel le tudjuk győzni a félelmet. Talán tehetünk vala­mit annak tudatosítására is, hogy a jó emberi kapcso­latok és a biztonságérzet hosszabb távon a munkahe­lyeken is hozzájárul a hatékonyság növeléséhez.

Mórász Tamás

vegyészmérnök

Új Város – 2012 június

Nézőpont

VOLT EGYSZER EGY SZUPERMARKET