Végzős egyetemistaként a felsőoktatás és a munka világának határán állok. Innen nézve a nagybe­tűs életbe való átlépés nem tűnik egyszerű feladatnak. Ezt az is igazolja, hogy sokan egyetemista ismerőseim közül inkább meghosszabbítják a diákéveket, mint hogy kilépjenek a bizonytalannak tűnő jövőbe. Van­nak, akik tudatosan alakítják így az utolsó egyetemi évet, például nem adják le a szakdolgozatukat, nem teljesítenek bizonyos kurzusokat azért, hogy tovább élvezhessék az egyetem adta biztonságot.

Nekünk, embereknek az egyik legalapvetőbb szük­ségletünk a biztonságra való igény. Akkor tudunk iga­zán jelen lenni a kapcsolatainkban, a feladatainkban, ha érezzük a biztos hátteret, ha nem kell attól tar­tanunk, hogy a talaj bármikor „kicsúszhat a lábunk alól”. Viszont, ha a körülményektől, más emberektől várjuk az „állandóságot”, akkor az előbb-utóbb csaló­dásokhoz vezet.

A mai kor gyakori, kiszámíthatatlan változásai (az árak növekedése, a munka elvesztése, stb.) meg­ingatják az emberek biztonságba vetett hitét, és így sokan nem mernek hosszú távú célokban gondolkod­ni, nem hisznek a jövőjükben. Ez megmutatkozik a munkakereséssel kapcsolatos reménytelenségben, és ezzel van összefüggésben az is, hogy a fiatalok egyre nehezebben köteleződnek el egymás mellett, képtele­nek az egész életre szóló házasság melletti döntésre.

A beszélgetések során látom, hogy a barátaim, de én is tele vagyok félelmekkel, kérdésekkel a jövőt illetően. Ilyenkor sokat segít, ha emlékeztetem ma­gam arra, hogy van Valaki, aki még a hajszálaimat is számon tartja. A gondviselés konkrétan is meg­mutatkozik az életemben, legutóbb például abban, hogy az egyik barátnőm felhívta a figyelmemet egy álláshirdetésre, ahol pont a képzettségemnek meg­felelő munkatársat kerestek. Mivel tisztában voltam vele, hogy sok-sok állásinterjún kell átesnem a köz­eljövőben, ezért gondoltam, nem árt, ha elkezdek tapasztalatot szerezni ebben, így elküldtem az ön­életrajzomat. Én voltam a leginkább meglepve, ami­kor kiderült, hogy a két körös interjú után engem választottak.

Fekete Regina

pszichológus hallgató

Új Város – 2012 június

nézőpont

FIATALOK JÖVŐKÉPE