Sok idő, gondolkodás, újrakezdés, zsákutcának tűnő pillanat után mégis megszületett egy határozott döntés.

Karl: Amikor Gertrude is el­kezdett közgazdaságtant tanulni, gyakran láttuk egymást: hol az egyetemen, hol az ifjúsági csoportban. Egyszer csak felfigyeltem rá, hogy nagyon jól érzem magam, amikor együtt vagyunk, és egy nap rájöttem: Be­leszerettem!

Gertrude: Velem ez kicsit más­ként alakult: szerettem Karlt, de nem szerelemből. Túlzottan elfoglalt engem a plébániai élet, a családom, a barátaim, stb. Ráadásul más valaki­be voltam szerelmes. Aztán egyszer Karl egyértelműen kifejezte szerelmét felém és tudtam, meg kell monda­nom neki, érzéseit nem tu­dom viszonozni. Olyan mély benyomást tett rám, ahogy erre reagált, hogy majdnem belesze­rettem. Végül azt mondta: „Ha megváltoznának az érzéseid irán­tam, szólj.”

Egy évvel később Karl iránti ér­zéseim valóban megváltoztak: és ezt el is mondtam neki.

Karl: Nagyon megörültem, mert már nem is reménykedtem. Elkezdtünk együtt járni. Kapcso­latunk kezdete egymás mélyebb megismerésével telt, nagyon bol­dog időszak volt.

Gertrude: Alkatilag nagyon különbözőek vagyunk. Karl egy precíz típus, ezzel szemben én a dolgokat sokkal gyorsabban csi­nálom, és néha kevésbé ponto­san. Például amikor először főz­tünk együtt, megkérdezte tőlem: „Hány gramm tésztát szeretnél enni? ” És le­mérte a tésztát, mielőtt vízbe tette volna. Nekem ez a kérdés nagyon furcsa volt… Így tanultam meg használni a konyhai mérleget… Következő alkalommal én kérdez­tem meg, mennyit szeretne enni, és egy harmadik alkalommal pe­dig ő csak miattam nem használta a mérleget, hanem szemmértékre adagolt…

Néhány gyönyörű hónap után jöttek a nehéz pillanatok. Az okot Karl szakdolgozata adta, amit úgy tűnt, soha nem fejez be (az ő akkurátus precizitása hátránnyá vált ennél a munkánál), és ezzel egy időben lelkileg is nagyon ne­héz időszakot élt. Sokszor nem tudtam, hogyan tudok neki segí­teni, de igyekeztem a közelében lenni, szeretni őt akkor is, ha ezt az oldalát korábban nem ismer­tem.

Karl: Nekem fontos volt, hogy Gertrude mellettem áll ebben a fájdalmas hely­zetben is, amit nem tudtam ajándékozni, mint egy szép dolgot.

Gertrude: Aztán eljutottunk oda, hogy Karl nem akart már találkozni ezekkel az elkötelezett keresztény fiatalokkal. Ez fájt ne­kem, ugyanakkor nagyon fontos is volt, mert arra tanított meg, hogy őt szeressem, amilyen való­jában, és ne azért, mert jó keresz­tény. Ennek a sötét időszaknak a végén elkezdődött két gyönyörű hónap.

Karl: Ami után egyszer csak azt éreztem, van valami, ami fé­kezi Gertrude szerelmét irántam. Sokat beszélgettünk, és világos­sá vált számomra, Gertrude már nem volt benne biztos, hogy a há­zasság az útja.

Gertrude: Ez igaz. Mindig meg voltam győződve, hogy akkor le­szek maradéktalanul boldog, ha Isten akaratát választom. Most azonban nem tudtam már biz­tosan, hogy azt akarja, családot alapítsak vagy Istennek szentelt szűzi hivatásra hív.

Rájöttünk, hogy kölcsönös sze­relmünk ellenére szét kell válnunk egy időre. Én ja­vasoltam, hogy tartsunk szünetet, Karl azonban azt mondta, inkább sza­kítsunk meg minden kap­csolatot, mert ha Isten akarata, hogy családot alapítsunk, akkor majd újra találkoznak útjaink. Ez a döntés, hogy végleg szakítsunk, nagyon fájt nekem. Később azonban megtapasztaltam, hogy bölcs döntés volt, mert nem éreztem nyomást, miszerint döntenem kelle­ne egy konkrét dátumig.

Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor szét­váltunk, romantikus volt, ugyanakkor nagyon fur­csa: volt egy erős szerelmi kötődés közöttünk, noha épp elhagytuk egymást.

Karl: Öt hónapig nem láttam Gertrudét, nem beszéltünk tele­fonon és nem írtunk levelet se. Érzelmileg nagyon megviselt, ugyanakkor az értelmem azt mondta, ez egy jó döntés volt. Nem tudom, miért javasoltam ezt, hogy végleg szakítsunk, talán Valaki más mondta…

Elhatároztam, hogy én is át­gondolom a hivatásomat, és ta­lálkoztam párszor egy pappal, aki jól ismerte a fokoláre lelkiséget, de a vele való beszélgetések nyo­mán megvilágosodott bennem, hogy nem a papság és nem is a szüzesség az utam. Konkrétan tovább kellett mennem előre és nyitottnak lennem az emberekre, az engem körülvevő helyzetekre, ezzel a bennem levő tisztázatlan kérdéssel együtt.

Gertrude: Közben elmentem Rómába, ahol a világ különböző országaiból jövő nyolc-tíz fiatal lánnyal laktam együtt négy hó­napig. Már jóval korábban eldön­töttem, hogy elmegyek, nem a szakításunk következményeként keltem útra. Kintlétem időszaka gyönyörű volt, akkor is, ha na­gyon hiányzott Karl, akiért min­den nap imádkoztam.

Az egyik fokolarina, aki szintén velünk lakott, mondott nekem egy mondatot, amit eleinte nem értettem: „Gertrude, az lenne jó, ha nem léteznél.” Megkérdeztem, de miért nem, én vagyok, én… de próbáltam élni ezt a mondatot, azaz megfeledkezni a hivatásomat illető aggodalmaimról, a fáradt­ságomról, szenvedéseimről. Majd egyszer csak hatalmas örömöt éreztem, amit korábban soha. Először tudtam teljes szívemből kimondani, hogy az elhagyott és kereszten függő Jézus szerelmese vagyok. Úgy tűnt megértettem azt, amit Chiara Lubich korábban írt egy elmélkedésben „Egyetlen Jegyesem van csak a föl­dön…” (olyan elmélkedés ez, amit korábban nehéz volt megértenem.) Azt mondtam magamban, Vele bárhogy alakulhat az életem, soha többé nem kell aggódnom, és egy na­gyon mély boldogságot éltem meg!!!

Mikor visszatértem Ausztriába, tudtam már, megtaláltam a hivatáso­mat: az elhagyott Jézus je­gyesének lenni, és Ő majd megmutatja, melyik úton valósíthatom ezt meg. Érkezésemet követően néhány nap múlva Karl telefonált, megkérdezte, volna-e kedvem találkozni vele? Rögtön igent mond­tam. Elmentem a temp­lomba és azt mondtam Jézusnak: Most meg kell mondanod, melyik utat szántad nekem. És teljesen várat­lanul úgy tűnt, tisztán hallom: „A család a te hivatásod.” Attól a pil­lanattól kezdve soha nem kétel­kedtem a hivatásomban.

Karl: Találkoztunk, és nyolc órán át beszélgettünk… Az az öröm, hogy megoszthatjuk éle­tünket, óriási volt!!! Majd két év jegyesség után összeházasod­tunk.

szerkesztette: Fehérpataky Rita

Fotók: a Pühringer család albumából

Új Város – 2012 május

társadalom – kultúra – házasság

KÉT ÚT TALÁLKOZÁSA