Folyamatos a párbeszéd
Megálmodott és megélt egység a müncheni II. Ökumenikus Egyházi Napon. Szerzőnk református egyetemi lelkész Szegeden.
Magyarországi küldöttségek kezdettől látogatják a német Egyházi Napok rendezvényeit. Az idei, május 12. és 16. között meghirdetett, ökumenikus összefogással létrejött nagyszabású találkozón is számos egyházi intézmény, valamint közösség képviselte hazánkat.
Az evangélikus kezdeményezésű Kirchentag-ok sora 1949-ben nyílt meg. 2003-ban – áttörő újdonságként – ökumenikus szinten szervezték meg Berlinben. Ennek folytatása volt a 2010-es müncheni találkozó, amelyre kétszázezer embert vártak.
Mint ismeretes, az európai egyházi mozgalmak ökumenikus együttműködése a Megigazulásról szóló római katolikus–evangélikus közös nyilatkozat aláírása után indult 1999-ben, amikor néhány megújulást szorgalmazó közösség felelősei találkoztak. A folyamat első gyümölcse a 2004-ben, Stuttgartban megrendezett Együtt Európáért találkozó lett, amelynek folytatásaként 2007-ben ugyanazon a helyszínen gyűltek össze azok a mozgalmak, amelyek szeretnének tenni konkrétan is korunk társadalmáért. Bár az Együtt Európáért folyamat legfontosabb eseményei helyi szinten zajlanak, a hétköznapokban, mégis időről-időre szükség van egy-egy nagyobb összejövetelre, amely erőt és lökést ad mindazoknak, akik fontosnak tartják az ügyét. A 2010-es Ökumenikus Egyházi Napok rendezvénye ezt a célt is betöltötte.
Május 14-én az Együtt Európáért találkozó tüzes hangvételű himnusza nyitotta meg a napot, amelynek során felszólaltak az egyházi mozgalmak felelős vezetői, többek között Andrea Riccardi, a Sant’Egidio Közösség vezetője, Gerhard Pross az YMCA részéről, Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke. Megszólaltak vállalkozók, fiatalok, házasok is a közösségekből. A lelkesítő beszédek növelték a reményt, hogy az ökumenikus párbeszéd nem céltalan, a hétköznapok tapasztalatai pedig megerősítették, hogy a felekezetek közötti együttműködés nem álom, hanem már valóság. A délután zajló kerekasztal beszélgetés során különösen is szemléletes volt, amikor Maria Voce a felekezetek közötti távolságot a berlini falhoz hasonlította. Reményét fejezte ki, hogy e falak ugyanolyan hirtelen omlanak majd le, ahogyan egykor a hidegháború hírhedt szimbóluma, amelynek az eltűnésében oly kevesen hittek. Ennek tényleges megvalósulása felé mutatott Johannes Friedrich evangélikus püspök zárógondolata, aki reményét fejezte ki, hogy 2017-ben, a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulóján már nemcsak Luther, hanem az Egység tételeit is megünnepelhetjük majd.
Czagány Gábor
Fotó: Berndt Mihály
|
A magyar küldöttség május 13-án ellátogatott Ottmaringba, a legújabb kori ökumenikus mozgalom egyik szimbolikus értékű központjába. Ebben a kis bajor faluban két különböző felekezet képviselői élnek együtt, kölcsönös kötelékben. Az evangélikus Testvéri Közösség, a Bruderschaft, valamint a Fokoláre Mozgalom együtt tartja fenn ezt az „Ökumenikus Életközpontot”, ahol a felekezetközi egység ma már élő valóság. Az 1976-ban megnyílt Központ azt a feladatot vállalta magára, hogy teret biztosítson a keresztény hagyományok együttélésének, ahol nem csak a szavak szintjén, de a hétköznapokban megélt cselekedetekben is kirajzolódik az egyház egysége. A két közösség tagjai együtt élnek, dolgoznak, gondolkodnak és imádkoznak, együtt hívják új és új találkozásra a világ keresztényeit, hogy azok, akik megtapasztalták a Krisztusban megélt egységet, a hétköznapokba is továbbvihessék azt. |
Új Város – 2010 július-augusztus
élő egyház – együtt Európáért
FOLYAMATOS A PÁRBESZÉD