Szolgálatukban megerősödtek
Egy éve hirdette meg XVI. Benedek pápa a papság évét. Ennek júniusi záróeseményeiről szól a magyar résztvevők beszámolója, melyet sikerült lapzártáig összeállítanunk.
A Szentatya meghívta a világ püspökeit és papjait, hogy együtt adjanak hálát a papság évének kegyelmi ajándékaiért, és együtt újítsák meg elkötelezettségüket az örök főpapban, Krisztusban. Június 9. és 11. között tizennyolcezer pap érkezett Rómába a földkerekség minden részéről.
Magyarországról mintegy ötven pap utazott a záróeseményre, ebből harmincan a Fokoláre Mozgalom papjainak szervezésében. Már útközben formálódott bennünk az egyház sokszínű egysége, hiszen a különféle lelkiségekhez tartozó papok (Regnum, Karizmatikus, Fokoláre ) egyként zarándokoltak a forráshoz, Rómába. Ez erősödött meg mindenkiben azon a keddi napon is, amikor ismerkedtünk Loppiano modelltelepülésével. Egy megvalósult isteni terv tárult a szemünk elé: mindent áthat Isten jelenléte, mindent betölt a kölcsönös szeretet, egy olyan új Isten országa, amely nem papíron, hanem az életben rajzolódik ki. Nagy örömmel és reménységgel folytattuk utunkat Rómába.
A Szentatya igazi lelkigyakorlatra hívott bennünket. Két helyszínen – a Lateráni- és a Szent Pál-bazilikában – zajlottak a programok. Kicsit késve érkeztünk a nagy forgalom miatt, de amikor beléptünk a Szent Pál bazilikába, és ott találtuk azt az öt-hatezer papot, úgy éreztük, hazaérkeztünk. Az első elmélkedés rögtön a megtérésre és a misszióra hívott.
De nem egyszerűen, mint feladatot, hanem mint Krisztus ajándékát adta át, és a reménységet is: mert velünk van Krisztus. Délután a VI. Pál Teremben folytatódott a program. Itt három mozgalom tapasztalatai vártak bennünket. Megrendítő élmény volt hallgatni a burundi kispapokat, akik túlélték a szemináriumi mészárlást, és igazi vértanúi voltak az egység lelkiségének. Szíveket melengető volt a magyar papok tapasztalata, amit Kiss Imre és Kopasz István atya mondott el a papi közösségről. Lehetetlen felsorolni az öt nap minden ajándékát.
A csúcspontot a Szentatyával való találkozás jelentette csütörtök este-éjszaka a virrasztáson, és a pénteki ünnepi szentmisén. Egy megújulni kész és képes egyház tagjainak érezhettük magunkat , akik nem a túlélésre, hanem egy ragyogó életre vagyunk hívatva a Szentlélek által. Erre kaptunk megerősítést a pápa szavai és jelenléte által, valamint annak a több mint tizenötezer papnak az egységéből, akikkel együtt ünnepeltük a papság éve lezárását.
Szecsődi Péter
|
Dr. Kiss Imre – Szeged |
Megtapasztalhattam, hogy az egyház szép! Olyan egyházélményt jelentett a római rendezvénysorozat, ahol minden jelenlévő átélhette, fölfedezhette, hogy az egyház élő, fiatal, közösségi. Megtapasztaltam a Szentlélek jelenlétét mind a bazilikákban tartott előadásokon, szentmiséken, mind a Szent Péter téren tartott virrasztáson és ünnepi zárómisén. Biztos, hogy nem a számok a lényegesek, mégis lenyűgöző ereővel hatott, ahogy 18 ezer pap együtt misézik a pápával, és a jelenlévő 30-40 ezer hívővel egy szív, egy lélek vagyunk.
|
„Mi hittünk a szeretetben, amellyel Isten szeret bennünket” – ebben foglalható össze szerintem a papi világtalálkozó különleges tapasztalata. Maga a papság is találkozás ezzel a szeretettel, találkozás Istennel. Életünk legkonkrétabb valósága. Minket, keresztényeket új távlatokra, új életre hívott meg.
A VI. Pál Teremben különösen is előtérbe került a máriás papság. Mária Műve szervezte ezt a nagy találkozót, összefogva a Schönstatt mozgalommal és a karizmatikus megújulással. Megjelenhetett az a többlet, amire azt mondjuk, hogy az élő Jézus közöttünk volt. Megjelent az egyház új arca, és láthattuk azt, amit Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke is kiemelt a válaszában: „Az egyház számomra szép és ragyogó”. Ettől ragyogó! Boldog vagyok, hogy ott lehettem, és ahogy egyik paptársam mondta: nagy kár lett volna kihagyni! Szekeres Mihály – Gyömrő |
Óriási ajándék volt látni a nyolcvanhárom éves pápát, amilyen hatalmas lelki és fizikai erővel rendelkezik. Egyáltalán nem csak a hierarchia képviselőjével találkoztunk személyében, hanem egyfajta anyai szeretettel is. A Szentatya tudja, hogy mit jelent az egyház péteri arculata, a hierarchia, hogy mit jelent a hagyomány, a jakabi vonal vagy a páli vonal a karizmákkal vagy a jánosi vonal, de ott láttam benne az egyház máriás arcát is, mindezekkel egy csokorba fogva. Megnyilvánult ez abban is, hogy nem egy félórás tanítást adott nekünk, hanem minden földrészről feltettek neki egy kérdést, amikre tízperces válaszokat adott. Ebben is kifejeződött a testvériség, és hogy egyetlen papi családhoz tartozunk. Fotók: Erhardt Ágoston, Szecsődi Péter
Új Város – 2010 július-augusztus
élő egyház – társadalom – papok éve
SZOLGÁLATUKBAN MEGERŐSÖDTEK