Május elsején Magyarországról indult útjára az Egye­sült Világ Hete! A nagy hagyományokkal rendelke­ző nemzetközi rendezvény keretében a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatalok a világ minden pont­ján valami kézzelfoghatót tesznek a testvériségért és a népek közötti egységért.

A szándék önmagában kevés. Az egységet építeni soha­sem könnyű, még akkor sem, ha azonos értékeket vallunk magunkénak. Ugyanakkor fon­tos tudatosítani, hogy sohasem késő újrakezdeni, kimondani egy­másnak, hogy a szeretet a legfon­tosabb. Az esztergomi találkozó, amelyet szlovákok és magyarok közösen szerveztünk, számtalan apró részletből, hídelemből állt össze, míg végül egyik part talál­kozott a másikkal és egy gyönyörű napot töltöttünk el együtt.

Szervezők: Fontos volt az újra­kezdés. E nélkül azt hiszem nem jutottunk volna el olyan mes­szire, mint amennyire végül sike­rült. Erre egy kis példa: bosszan­tott, hogy egy párkányi esemény szervezése nem halad a megfelelő ütemben. Pedig fontos dologról lett volna szó: az esztergomi és a párkányi önkormányzatok be­vonásával faültetést terveztünk a párkányi katolikus templom melletti kertben. Végül nagy soká­ra képviselőket, fát és időpontot is találtunk. Ez volt a szervezési rész. Hamarosan sikerült szeretet­tel megtölteni mindezt. Egyszer csak kaptunk egy levelet, hogy valaki írt egy gyönyörű beszédet a faültetésre. Aztán az időpontot sikerült úgy a nap programjához igazítani, hogy sokan ott tudtak lenni. Felhívtam a párkányi alpol­gármestert, hogy beszéljek vele az eseményről.

Kiderült, hogy eljön, sőt, már esztergomi kollégájával is egyeztetett, így két alpolgármester lesz ott a rendezvényen! Válasznak éreztük mindezt, pedig mi csak annyit tettünk, hogy új alapokra helyezve együttműködésünket, a szeretetet helyeztük a középpont­ba. Az alpolgármesterek őszinte örömüket fejezték ki, és nagy je­lentőséget tulajdonítottak annak, hogy mi, fiatalok Párkányban egy cédrusfát ültetünk el annak kife­jezésére, hogy a két város és a két nemzet testvérként akar egymás mellett élni. A cédrus egy XII. szá­zadi gondolat szerint a szeretet, a türelem és a remény szimbóluma.

Egy fiatal újságíró: „Az Afrikában élőket könnyebb szeretni, mint a saját szomszédjainkat. Azért, mert távolabb vannak. Mi lenne, ha megpróbálnánk lépni a mel­lettünk élők felé? Ha feladnánk a távolságtartást és a gyűlölködést, főleg azokkal szemben, akikkel naponta találkozunk. Sőt! Akik­kel valami össze is köt minket. Egy híd, nyelv, történelem… 300 fiatal és még sokan mások dolgoztak a békéért május elsején az Egyesült Világ Hetének nyitónapján Eszter­gomban és Párkányban. A lelkes résztvevők alulról ébresztették és építették a szeretetet: gyerekekkel játszottak, idősekkel foglalkoztak, szépítették a természetet, festet­tek, zenéltek. Egyszerűen: felkel­tették a figyelmet. Felkeltették az emberben az Embert. A tenni akarást és az előítéleteinktől való mentességet. A járókelők, padon ülők felkapták tekintetüket, ami­kor meglátták a kék és narancssár­ga pólós embereket, ahogy virágot locsolnak vagy meredek, szűk lép­csőt tisztítanak.” (Tímár Dalma)

Szlovákok: „A mai nap szim­bóluma számomra a híd. Híd az idősek és a fiatalok között. Híd a gyerekek és az ifjúság között. Híd Esztergom és Párkány között. Híd a szlovákok és a magyarok között. Nemcsak fizikailag. Emberileg, er­kölcsileg. Híd a világ országai és népei között. A kölcsönös elfoga­dás és előfeltételek nélküli érzések hídja… és ezt a hidat nekünk kell megépítenünk, vagy legalábbis elkezdjük. Csodás volt megélni, és látni másokat megélni a test­vériséget. Szlovákok és magyarok közösen küzdöttünk az előítéle­tek ellen, és kiütésszerű győzelmet arattunk! A világméretű körkap­csolásnál láthattuk, hogy mi test­vérek vagyunk az egész világgal, nem pedig ellenségek. A békének itt van az ideje, nem késtünk még el vele! Csoda mindig szeretetben együtt lenni. Ez a csoda ’importálható’ – rajtunk áll, hogy megsokszo­rozzuk! Minél inkább érkeznek a negatív hírek, annál inkább erősödik a szeretetünk!”

Az eseményről – melynek védnöke az UNESCO volt, és támogatta az EU Grundtvig programja – hírt adott több rádióműsor, több tévécsatorna, sok-sok internetes és nyomtatott újság, és különféle országos weboldalak. Úgy tűnik, sikerült közvélemény-formáló erővé válni: az Egyesült Világ Hete elérte célját!

Külföldről:

Fotók: Kováts Gábor, Peter Kuchta, Papp Gábor