Tavaszváró
Azt gondolhatnánk, hogy a tavasz márciusban kezdődik, mivel meteorológiai értelemben a hónap elején, csillagászati szempontból pedig a márciusi napéjegyenlőséggel köszönt be a megújulás évszaka. A természet azonban hamarabb ébred.
A tél végén a hóvirág inkább előjelzi az új évszakot, mintsem biztosak lehetnénk, hogy másnap már otthon hagyhatjuk a nagykabátunkat. Mégis bizonyosak lehetünk, hogy jöttével ablakunkon kopogtat már a tavasz. Nedves lomberdőkben érzi jól magát, de kertek dísznövényeként is ismert. A házunk előtt január 19-én kezdett virágozni – hogy aztán a február eleji jeges hidegben a negyven centis hó alatt összezárja szirmait. Általában február és április között virágzik mikroklímától függően. Szimbolikus növény, a tavasz hírnökének tartjuk.
A magyar kikerics jelképes virágunk, a magyar természetvédelem „0” kilométerkövének tekinthetjük. Ez volt az első hatóságilag védett növény Magyarországon. Kora tavasszal nyílik a nagyharsányi hegyen, de néha már január végén is virágot bont. Február elején szokták a Duna- Dráva Nemzeti Park szakemberei megmutatni a magyar kikericset a Szársomlyó föld-, növény-, állattani és kultúrtörténeti értékeinek bemutatása közben. Ha valaki nem ismerné, keressen elő egy nemrégiben forgalomból kivont kétforintost!
A tarka sáfrányt már kevesebben ismerik, de a rokonait, a kertekben is virágzó crocusféléket felismerjük. Formáját tekintve hasonlít kerti testvérkéire, de fehér virága keskenyebb, és szirmait kívülről hosszanti hármas lila sáv díszíti. Nálunk azzal kezdődik a tavasz, hogy családosan vagy tanítványaimmal március 15. környékén rendszeresen megkeressük a Szeged melletti Nagyszéken azt a szikes mezőt, ahol ezrével nyílnak ilyenkor a sáfrányok.
Ahogy a tavaszhoz kell az ősz és a tél, úgy kell az elmúlás és a halál, hogy legyen újrakezdés, újjászületés, feltámadás.
A minap egy elgondolkodtató előadáson arról beszéltek, hogy Földünket kizsigereltük, energiaforrásaink jelentős részét feléltük, ezért a fejlődés jelenlegi üteme nem tartható fenn. Mindenkit foglalkoztat a válság és annak hatásai. Nem véletlenül kerültünk ebbe a helyzetbe, nehézségeket, bizonytalan élethelyzeteket eredményezett… Ám lehetőség ez a megújulásra, újjászületésre is. Nincs más módja a túlélésnek, mint a nagyobb odafigyelés egymásra, az emberi kapcsolatok tartalmának és szerkezetének újragondolása. Csakis a közösség ereje tarthat meg minket!
Alaposan meg kell néznünk tehát, vajon elég erősek-e a közösségeink, ismerjük-e értékeinket, vannak-e fejlesztendő területek? Felkészültünk-e arra, hogy jelenlegi szokásainkat megváltoztassuk? Talán elbizonytalanodunk, hogy ér-e valamit a mi kis takarékoskodó cseppünk a nagy közösség tékozló tengerében? Készek vagyunk-e úgy élni a Földön, hogy bolygónkat megóvjuk gyermekeink, unokáink számára, hiszen azt mi is csak kölcsönbe kaptuk?
Olykor túl gyorsan, zavarba ejtően változnak a szabályok, törvények, amelyek mentén mozgunk, élünk vagy élnünk kellene. Látszólagos értékek jönnek, pillanatnyi örömök mennek, politikai erők egymásnak feszülnek, és nem vesszük észre, hogy az igazi érték, igazi öröm néha karnyújtásnyira van. Éppen csak fel kellene ismerni, hogy múlékony dicsőségek után szaladunk, azt hisszük, pótolhatatlan fogaskerekei vagyunk a rendszernek… Tartsuk szem előtt inkább, hogy ahonnan igazán hiányolnának, ha nem lennénk közöttük, az a családunk és azok a közösségeink, amelyeket nem érdekek tartanak össze!
Csányi Sándor
Új Város – 2010 március-április
Életmód – Természet
TAVASZVÁRÓ