Feltettem rá az életemet
Egy év együtt járás után a barátnőmtől kaptam egy SMS-t, hogy vége a kapcsolatunknak. Nem találok rá szavakat, hogy elmondjam, mit érzek… Feltettem rá az egész életemet, és most egyszer csak minden értelmét veszítette. Igaz, hogy az utóbbi időben nem értettük meg teljesen egymást, de ez már ok lehet arra, hogy ne akarjunk újrakezdeni? Teljesen kivagyok…
G. B.
Amikor véget ér egy kapcsolat, majdnem mindig maradnak sérülések. És elbizonytalanodás. Felvetődik a kérdés: „Ki vagyok hát valójában, ha az, akit én a legjobban szeretek, szóba se akar állni velem?” Szerencsétlennek érezzük magunkat, és csakugyan átéljük, hogy minden értelmetlenné válik.
Ezek olyan pillanatok, amikor nagyon nehéz másokra hallgatni, mert az a benyomásunk, hogy senki nem képes igazán megérteni minket. Ezért most egyszerűen csak annyit mondanék, hogy melletted állok, és bíztatlak, hogy ezen a sötétségen túl mégis találhatsz új fényt. Nem attól vagy értékes, nem attól függ a léted, hogy milyen sikereket érsz el másoknál.
Mivel azonban kíváncsi vagy a véleményemre, leírom a gondolataimat, remélhetőleg segítelek ezzel, hogy más szemmel nézd a világot.
A történetből csak annyit ismerek, amit leírtál a levélben, mégis úgy vélem, hogy egy olyan kapcsolatnak, amelynek egy röpke telefonüzenet véget vet, nincs sok esélye a folytatásra. Ha a párbeszéd köztetek nem teszi lehetővé, hogy világosan megbeszéljétek a gondjaitokat, akkor nagyon nehéz messzire jutni, és elérkezni egy esetleges végleges döntéshez, elköteleződéshez. Még ha fájdalmas is, jobb, hogy most lett vége a kapcsolatotoknak, és nem később.
Nem kellene azonban elvesztegetett időnek tekintened az elmúlt évet. Ha bukásnak véled, azzal csak magadat fosztod meg valamitől, és nem marad más utána, mint a bosszúság vagy harag. Volt biztosan ennek az együttlétnek pozitív velejárója is: valamit feltétlen tanultatok egymástól, gazdagodtatok új tapasztalatokkal. És jobban megismerhetted, hogy milyenek a kapcsolatteremtési képességeid, adottságaid…
Értékeld ezeket a kincseket, de a jövőben ne „tedd fel az életedet” senkire – legyen bármennyire különleges az illető. Az igazi szeretet ugyanis ingyenes ajándék, amely természeténél fogva mindent kér attól, aki szeret, mégis független marad a másiktól. Éppen ebben a szabadságban rejlik a titok, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megújítsuk minden nap a másik iránti szeretetünket.
Francesco Châtel
Fordította: Vizsolyi László
fotó: CN
Új Város – 2010 július-augusztus
Megkérdeztük – Pszichológia
FELTETTEM RÁ AZ ÉLETEMET