Az élővilágában megfigyelhető rohamos fajpusztulásban „jelentős csökkenést” irányzott elő 2010-re a riói Föld-csúcstalálkozó. Ezért szentelte az ENSZ a biodiverzitásnak az idei évet.

A fajok kihalása nem új jelenség a Föld történe­tében. Ez a hatodik ilyen folyamat azonban lényegileg különbözik a korábbiaktól: ki­váltója nem egy természeti csa­pás, hanem az ember, aki körül­belül ezerszer gyorsabban írtja a fajokat a “természetes” ütem­nél, és ezzel önmagát sodorja veszélybe. Egy másik fontos különbség, hogy míg a korábbi fajpusztulások egyszeri, gyors lefolyásúak voltak, ez a mosta­ni hosszan tartó és állandó, ami fokozatosan, de rohamosan épí­ti le az élővilágot.

A helyzet súlyosságának a fel­ismerését nehezíti, hogy ez a fo­lyamat nem annyira nyilvánvaló, mint a – vele szervesen össze­függő – klímaváltozás. Annak káros hatásait mindannyian a bőrünkön érezzük. Itt egy olyan óriás-rend­szer egyensúlyának a megbomlásáról van szó, aminek a következményeit lehetetlenség felmér­ni, a folyamatok és következ­mények nem lineárisak, egy bizonyos láthatatlan küszöb átlépése pedig menthetetlenül apokaliptikus helyzetet terem­tene földünkön.

Négy és félmilliárd éves boly­gónkon 3,5 milliárd év alatt fejlődött ki napjaink biológiai sokfélesége, az úgynevezett öko­szisztéma. Ez biztosítja az éle­tünkhöz nélkülözhetetlen fel­tételeket; oxigénnel, élelemmel, gyógy­szeralapanyagokkal látja el az embert, tisztítja a vizet, tárolja a szén-dioxidot, továbbá talajformáló és klí­maszabályozó tevékenységet folytat. Az emberiségnek több mint a fele ma már városokban él! Az infrastruktúra valamint a mezőgazdaság terjeszkedése módszeresen semmisíti meg a növény és állatfajok életterét. Naponta ötven faj pusztul ki, egy új faj születése ezzel szem­ben ezer években mérhető! Eu­rópában rendkívül előre haladt az őshonos fajok kipusztulása.

Az ember okozta káros hatások drasz­tikus csök­kentése nélkül nemhogy megállít­hatatlan, de még csak nem is lassítható a fajok sokféleségének a drámai pusztulása. A helyreállítás­hoz szükséges a Föld valamen­nyi lakójának az összefogása.

A Japánba összehívott októberi biodiverzitás-csúcstalálkozónak nem lesz könnyű dolga. A nyolc évvel ezelőtt kitűzött cél, a „jelentős csökkenés” nem sikerült, egyes tudósok szerint a helyzet csak tovább romlott.

Lehet, hogy itt az ideje rá­döbbenni: az emberiség egyet­len nagy család? Hogyha nem akarjuk elpusztítani saját ma­gunkat, mindannyiunknak változtatni kell viszonyunkon a természettel és egymással! Csak így tölthetjük be Istentől kapott hivatásunkat ebben a csodálatosan szép, hihetetle­nül gazdag és végtelenül har­monikus világban!

Szerkesztette: Vizsolyi László

Fotók: CN

Kapcsolódó cikk: Génmódosítás  

Új Város – 2010 szeptember-október

Társadalom – biodiverzitás

Hiányozni fognak