Az ökoszisztéma feladata, hogy élelemmel lássa el az emberiséget. A növekvő élelmi­szerigény kielégítésében keres új utakat a génmódosítás, ami a biológia, az ökológia, a köz­gazdaság és a filozófia tudo­mányterületét foglalja magába, és egyben szorosan kapcsoló­dik a földműveléshez, a növé­nyi táplálkozáshoz, a környe­zethez, az egészségünkhöz, az alap- és az alkalmazott ku­tatáshoz, a közgazdasághoz, az etikához és a politikához.

Minden élő szervezet a maga genetikai tartományában alanya a természetes módosításoknak, ez a fajok fejlődésének az elve. A növényfajok­nak körülbelül az egyharmada fejlődött természetes hibridként, mint például a ló és a szamár keresztezéséből az öszvér. Egy génmódosított szervezetnél – legyen állati, növényi vagy bakteriális – a genetikai kódot módosította az ember (a gének összességében) egy új technika segítségével, hogy ezzel új jelleget adjon neki.

A mezőgazdasági termelésben a genetikailag módosított növények, mint a szója, a kukorica, a cukorrépa, a repce nagyobb ellenállást nyernek a kultúrát megtáma­dó rovarokkal szemben, jobban eltűrnek bizonyos gyomirtókat. A génmódosított növények képesek jobban alkalmazkodni a közeljövő szélsőséges feltételeihez is, mint a szárazság, a hideg vagy a sótartalmú mocsár. Az élelmezés terén holnapra elképzelhető vassal és vitaminokkal dúsított rizskultúra, nagyobb cukortartalmú dinnye, késleltetett érésű, tehát ízletesebb gyümölcs, kevesebb víztartalmú, tehát sütésre alkalmasabb krumpli.

A FAO szerint a ma élő 6 milliárd ember közül 800 millióan szenvednek az éh­ségtől. 2050-ben a föld népessége 9 milliárd lesz! A táplálékforrások keservesen hiányoznak, egyes szakértők szerint a föld mezőgazdasági termelését meg kell kétszerezni.

Érthető tehát, ha a génmódosított növényeket megállíthatatlanul fejlesztik szer­te a világon. l996-ban 1,7 millió hektárnyi kultúrát telepítettek, 2003-ban már 68 milliót. Hat ország, az USA, Argentína, Kanada, Kína, Brazília és Dél-Afrika erre összpontosította termőterülete 99%-át. Európa azonban kivár. Csak négy ország termeszti a génmódosított növényeket: Spanyolország (32000 hektáron), Német­ország igen kis mértékben, Bulgária (néhány ezer hektáron) és Románia (72000 hektáron).

A génmódosítás ellenzői azzal érvelnek, hogy nincs elegendő idő a hosszú távú hatások felmérésére. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy a génmódosítás elősegíti a rezisztens (ellenálló) gének szétszóródását a hagyományos és a gén­módosított kultúrák között, de a termesztett és a vadon élő növények között is. Egy másik kockázat, hogy a rovaroknak ellenálló (rezisztens) gének felgyorsítják az ellenálló és káros rovarok kifejlődését.

A különböző területek tudósainak és szakembereinek szoros együttműködésére van szükség, mert ez adhatja meg a biztosítékát, hogy beavatkozásuk a termé­szet harmóniájával összhangban történjen.

Jean-Marie Chouteau írása alapján

szerkesztette: Hortoványi Emőke

Fotók: CN

Új Város – 2010 szeptember-október

Társadalom – biodiverzitás

Génmódosítás