Szalainé Simkó Hilda pedagógiai szakpszichológussal be­szélgettünk.

Iskolapszichológusként és nevelési tanácsadóban dol­gozó szakemberként mit tapasztaltál, hogyan segíthetjük a gyermekek egészséges fejlődését?

A pszichológus feladata, hogy az elme békéjéhez segítse az embereket, s úgy látom, a megbocsátásnak ebben kulcssze­repe van. Munkám során nem találtam még olyan terápiát, amelyhez igazán csatlakoznék. Nagy felfedezés volt, amikor olvastam Pasquale Ionata egyik cikkében a valóságterápiáról, és ugyanezeket a gondolatokat találtam Chiara Lubich-nál. Arról a radikális, előítélet-mentes szeretetről van szó, amire szükségem van, hogy az elmém nyugodt, békés legyen. Ez a keresztény szeretet: mindig meg kell bocsátanom, hetven­szer hétszer. Ha ezt megtanítjuk a gyerekekkel, nagyon sokat teszünk testi-lelki egészségükért.

Felnőtteknél már késő?

Felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt nagyon fontos a szembesülés ezzel a valósággal. Jól mutatja a helyzet fo­nákságát, hogy az Atkinson féle pszichológiai szótár nem is tartalmazza a megbocsátás fogalmát.

Emlékszem egy láthatási esetre, ahol az elvált, súlyos beteg anyában óriási gyűlölettel találkoztam a férje iránt. El kéne engedni talán ezt a gyűlöletet – pró­báltam javasolni. „De hát engem ez tart életben” – volt a válasz. Akkor nem tudtam neki mit felelni, ma már tudnék: Lehet, hogy életben ez tartja, de éppenséggel a betegségének is ez lehet az oka. Az örök életét tekintve pedig nagy kérdés, sikerül-e neki a halála előtt az utolsó pillanatban más­ként viselkednie?!

„Valakire muszáj haragudni” – ezt látom sokszor. És ez a ha­rag lehet személyes, de irányulhat népekre, népcsoportokra is. Nem is tudjuk, mennyire mérgezzük ezzel a saját életün­ket!

Mi lehet a sikertelenség hátterében?

Szerintem a csalódottság áll a megbocsátani nem tudás mö­gött! Ezen kell első lépésben túljutni, és a valóságot elfogad­ni. Nem azon fantáziálni, hogy mi lett volna, ha… és tépelődni azon, ami nem történt meg! Bizonyított tény, hogy aki nem képes elfogadni a valóságot, az sokszor erőszakossá válik. Aki viszont jól éli a jelen pillanatot és gyakorolja a szeretet művészetét, annak egész biztos kevesebb pszichés problé­mája lesz.

Bartus Sándor

Új Város – 2010 november-december

nézőpont

NEVELÉS A VALÓSÁGRA