Egy boldog lány
Szeptember végén Rómában járt két tiszakécskei fiatal egy magyar delegációval. Kapuváry Kriszti Szekszárdon, Kiss Gábor Kecskeméten főiskolás, mindketten 19 évesek. Útjukról kérdeztük őket.
PÉLDAKÉP LETT ÉS UTITÁRS 2010. szeptember 25- én hatvankilenc országból 25 ezren érkeztek Rómába egy fiatal lány, Chiara Badano boldoggáavatására, akit mindenki Chiara Luce néven ismer. A 8000 személyt befogadó VI. Pál terem hatalmas színpadán három részletben vitték színre életét: „Life, Love, Light”. Az élet, szeretet, fény című estet fiatalok készítették fiataloknak, színházi nyelvezettel, zenés elemekkel és tanúságtételekkel. |
Mi is történt Rómában?
Kriszti: Egy 19 éves olasz lány, Chiara Luce Badano boldoggáavatására mentünk. Fiatal volt, életvidám, szeretett sportolni, táncolni, sok barátja volt – és 17 évesen megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg.
Hogyan fogadta Chiara ezt a hírt?
Gábor: A szülei is jelen voltak a boldoggáavatáson. Előzőleg láttuk videón, de édesanyja most élőben is elmesélte, hogy amikor a lánya hazaért édesapjával a kórházból, 25 percre visszavonult a szobájába. Azután magához ölelte az elsőáldozási fényképét, és azt mondta hangosan a szülei előtt: „Jézus, ha akarod, akkor én is akarom!”
Hogyan élte végig a betegségét? És hogyan dolgozta föl ezt a környezete?
Kriszti: Chiara sok vizsgálaton és kezelésen esett át. Közben egyre inkább látszott, hogy nem tudnak segíteni rajta. Soha nem vonta vissza a Jézusnak kimondott igenjét, sőt, mindig megújította. Az orvosa mesélte, hogy gyakran jöttek látogatóba a barátai – mindig csüggedten, szomorúan. De amikor kijöttek a szobájából, akkor ragyogtak, mosolyogtak. Chiara betegségében is vigasz volt mások számára.
Gábor: Meglepő volt hallgatni a tanúságtételeket. Nem úgy beszéltek róla, mint egy halottról, hanem mint aki él. Így beszéltek a szülei, a barátai, az orvosok. Mindenki mosolygott. Ünnep volt!
Kriszti: Chiara valamit különösen a szívembe helyezett. Földi élete utolsó hetében ezt üzente a fiataloknak édesanyjával: „A fiatalok a jövő. Én nem futhatok tovább, de át szeretném adni nekik a fáklyát, mint ahogy az olimpián is szokás. Egy életünk van, és azt érdemes jól leélni.” Édesanyjától pedig így búcsúzott: „Légy boldog, mert én is az vagyok!” Számomra ez nagy és vonzó példa.
Mit jelent az, hogy valakit boldoggá avatnak?
Gábor: Az Egyház ünnepélyesen kijelenti valakiről, hogy az illető hősies fokon élte az erényeket, és ezért példaképül állítják a hívők elé. Így lett most Chiara Luce Badano példakép a fiatalok számára. Valóban példaképünk lehet, hiszen a kortársunk. Épp olyan idős volt, mint most én, amikor átment a másik életbe. Fiatal volt, szerette az életet, a vidámságot. Persze azért is sikerülhetett ilyen komolyan és mégis vidáman venni ezt az akadályt, mert korábban is másokért élt. Például kislány korától mindig félretette a pénzét afrikai szegényeknek. Az volt a vágya, hogy orvos lesz és szegény afrikai gyerekeket fog gyógyítani.
Kriszti: A boldoggáavatási ünnepen fölolvasták Chiara életét, majd azt a dokumentumot, amelyben a Szentatya kinyilvánítja, hogy mostantól boldogként tisztelhető. Az ünnepet a pápa megbízásából Angelo Amato érsek atya végezte. A háromnapos ünnep több helyszínen zajlott, így eljutottunk a Vatikánba és a Falakon kívüli Szent Pál bazilikába is.
Tiszakécskéről tehát ti ketten mentetek. És Magyarországról?
Kriszti: Magyarországról két busszal indultunk, összesen százan. Amikor Budapestre utaztunk Gáborral, kicsit féltünk, mert nem ismertünk senkit. Ám hamar tapasztaltuk, hogy mindenki nagyon barátságosan fogad bennünket, örülnek nekünk. A Fokoláre Mozgalom fiataljai ezek, akik Chiarához hasonlóan fiatalosan, vidáman élik az életet, mégis nagy elszántság, nagy elkötelezettség van bennük az evangéliumi életre. Hamar elhatároztuk, hogy tartjuk velük a kapcsolatot.
És más fiatalok a világ más részeiből?
Gábor: Több mint hatvan országból érkeztek. Előzőleg 14 ezer fiatalról tudtunk, de 25 ezren jöttek el, még Afrikából és Indiából is. Pedig ők nagyon szegények. Úgy tudtak jönni, hogy európai fiatalok komoly gyűjtést rendeztek számukra hónapokon át. Nagy ünnep volt! Mi általában bejutottunk a helyszínekre, de sokan kivetítőkről látták a boldoggáavatást és a fiatalok koreográfiáját, a tanúságtételeket.
Van még valami a szívetekben, amit szeretnétek megosztani velünk?
Kriszti: Meg szeretném fogadni Chiara tanácsát: „csak egy életünk van, s azt érdemes jól leélni.” És szeretném átvenni a fáklyát!
Gábor: Látom és tudom, hogy az Egyház képes megújulni! Ehhez kellünk mi, fiatalok is. Itt vagyunk!
Jávorka Lajos
Chiara Luce BadanoÉszak-Olaszországban, Sassellóban született 1971. október 29-én. Szülei 11 évet vártak rá. Nyugodt gyermekkora és serdülőkora volt, nagyon összetartó családban nőtt fel, és komoly keresztény nevelést kapott. Szüleivel együtt kilencéves korában ismerte meg a Fokoláre Mozgalmat, és csatlakozott hozzá. Élete és halála az Isten szeretetére kimondott feltétel nélküli igenről tanúskodik. 19 évesen, 1990. október 7-én halt meg. Az Egyházban mostantól minden év október 29-én emlékezünk meg róla. „Szeresd az életet! És soha ne hagyd el ezt a szeretetet!” Életrajza novemberben jelenik meg magyarul Mindenem megvan címmel. Chiara Luce Badano és a vele azonos utat követő fiatalok életét könyvbemutató keretében ismerhetjük meg november 26-án 17 órakor a PPKE Jog- és Államtudományi Karának dísztermében (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. II. emelet). |
Új Város – 2010 november-december
az egység lelkisége – ünnep
EGY BOLDOG LÁNY