Hittant tanít
Azt mondta a fiam egy nap: elegem van a hitoktatónőből, szörnyen unalmas! Miért nincs férfi hitoktató? Az jobb lenne! Ön mit gondol?
M. L.
Már volt alkalmam kifejteni, mennyire fontos az apa és általában a férfiak szerepe a gyermek fejlődésében. A világ sok országában megfigyelhető, hogy a saját nemükben a fiúk érzelmi fejlődése és férfivá érése sokkal problémásabb, mint a lányoknál. Tény, hogy például Olaszországban száz problémás serdülő kétharmada fiú.
Egy tizenhárom éves lány minden bizonnyal érettebb a vele egykorú fiúnál. Az általános és középiskolai tanároknak sokkal fáradságosabb a fiúk figyelmét lekötni, és nehezebb a fegyelmezésük is. Miért? Sok oka van ennek. Alapvető és meghatározó okát abban találjuk, hogy a nevelés túlságosan az anyákra marad, szinte kizárólag csak ők foglalkoznak a gyermekek érzelmi fejlődésével. Mindez köztudott, mégis rendkívül komoly szociális problémákhoz vezet: egyrészt a fiúgyermek és a serdülő nagyfokú éretlenségéhez, másrészt pedig sok fiatal deviáns viselkedéséhez, függőséghez (alkoholtól, kábítószertől és pornótól).
Mi a teendő? Pedagógusok között egyszer arról beszélgettünk, mennyire idejétmúlt és hibás az a mód, ahogy ma a gyermekeket és a fiúkat nevelik. Néhányan azt szorgalmazták, hogy ahol eddig nem volt, ott is be kellene vezetni a koedukációt, a plébániák tanuló- és hittancsoportjaiban és a mozgalmaknál, ahogyan más oktatási intézményekben. Én is elmondtam, mit gondolok, és határozottan elhatárolódtam ettől az állásponttól. Véleményem szerint leány- és fiúgyermekeinknek szüksége van a közös nevelésre (ami ma már természetes), ugyanakkor rendkívül nagy szükségük van, különösen a fiúknak, hogy külön is foglalkozzanak velük. Nagyon fontos, és óriási nevelő erővel hat a kisfiúkra, ha egy férfit hallgathatnak, aki a világ titkait tárja fel nekik (legyen apjuk, tanító bácsijuk, hitoktatójuk vagy nevelőjük)! Mennyire fontos a serdülőknek a férfi tanár és nevelő! Különösen pedig, hogy a gondolataikat, érzelmeiket, benyomásaikat férfiaknak nyilváníthassák ki! Mindennek férfi mivoltuk kifejlődésében van nagy szerepe, és különösen képességeik kibontakozásában segíti őket.
Ily módon minden kisgyermek felfedezi majd, kisfiúk és kislányok egyaránt, mit jelent az a magabiztosság, amire az apai nevelésnek köszönhetően szert tesznek (és amit életük első éveiben anyjuk közelsége ad meg elsősorban): önállókká, erősekké és határozottakká válnak az őket körülvevő társadalom építésében.
Legyenek tehát közös pillanatok a nevelésben (aminek egyébként az elsődleges színtere a család)! Ettől függetlenül azonban biztosítsunk külön időt minden kislány és kisfiú, nagylány és nagyfiú, nő és férfi számára, hogy megerősödhessen az önazonosságában, amivel aztán ajándékká válhat a társadalomban. Így jöhet létre nem egy férfias vagy nőies, hanem egy valós emberi társadalom, amely nem a férfi és a nő szintézise, hanem túlmutat az egyéneken és nagyobb, igazabb távlatokra hív.
Ezio Aceti
Fordította: Vizsolyi László
Új Város – 2010 november-december
megkérdeztük
Gyermekeink világa
HITTANT TANÍT