„Olyannak látta a világot, amilyennek én, de Ő nem kételkedett.“ Chiara Lubich ebben az írásában bemutatja, milyennek láthatjuk a világot, ha Isten szemével tekintünk rá.

Ha körülnézek némely vá­rosban, elszomorodok és távolinak érzem a keresz­tény társadalom megvalósulását. Úgy tűnik, mintha mindenen a vi­lág hívsága uralkodna…

Utópiának mondanám Jézus végrendeletét, ha nem gon­dolnék Rá, aki szintén eh­hez hasonló világot látott maga körül, s akit élete tetőpontján mintha maga alá temetett volna ez a vi­lág, mintha legyőzte volna a rossz.

Ő is rátekintett erre az egész tömegre, akit úgy szeretett, mint saját magát, Ő, Isten teremtette meg ezeket az embereket. Újra létre akarta hozni azt a kö­teléket, amely egyesíti őket Vele, mint gyermekeket az Atyával, és egyesíti a test­vért a testvérrel.

Azért jött közénk, hogy újra összegyűjtse a család tagjait, hogy mindenkit eggyé tegyen. Jézus tűzzel és igaz­sággal teli szavai elégették a hívság bozótját, amely benőtte az emberek szíve mélyén és az emberek közt je­len levő Örökkévalót. Többségük értette ugyan szavait, de ennek el­lenére nem akarta azokat felfogni és továbbra is fénytelen, élettelen maradt tekintetük, mert lelküket sötétség borította be.

S mindez azért volt így, mert Isten szabadnak teremtette őket. Jézus a mennyből szállt alá a föld­re és képes lett volna mindenkit egyetlen pillantásával feltámasz­tani. De mivel Isten az embereket saját képmására teremtette, meg kellett hagynia a menny szabad meghódításának örömét.

Olyannak látta a világot, ami­lyennek én, de Ő nem kételkedett.

Imádta a mennyet fent az égben és a mennyet önmagában, ahol a Szentháromság, az igazi Lét lako­zott; a konkrét Mindent szemlélte, míg odakint az utakon a múlandó semmi tűnt tova.

Én is úgy teszek, ahogyan Ő, hogy el ne szakadjak az Örökké­valótól, a teremtetlen világtól, amelyben a teremtett világ gyöke­redzik, hogy el ne veszítsem hite­met a Fény végső győzelmében a sötétség felett. A világ útjain já­rok, de nem akarom nézni. Szem­lélem a bennem lakozó mennyor­szágot, és belekapaszkodom abba, aminek léte és értéke van. Teljesen eggyé válok a bennem nyugvó Szentháromsággal, aki örök fé­nyével beragyogja lelkemet. Így tekintetem nem élettelen többé, nézem a világot és a dolgokat, de nem én nézek többé, hanem Krisztus néz bennem, és újra látja a vakokat, hogy felnyissa a szemü­ket, a némákat, hogy megnyissa az ajkukat, a bénákat, hogy újra jár­janak. Vakok, akik nem látják Is­tent magukban és maguk körül; a mozgásképtelen bénák, akik nem veszik figyelembe az isteni akaratot, amely a szívük mélyéről örök mozgásra, az örök Szeretet moz­gására sarkallja őket.

Meglátom és felfedezem a többi­ekben is ugyanazt a Fényt, amely bennem él, önmagam igazi való­ságát, Krisztust, a többiekben rejlő igazi énemet. S most, miután ráta­láltam, újra egyesülök Vele a test­vérben. Így létrehozom Krisztus Misztikus Testének egy élő sejtjét, élő sejtet, Isten fokolárját, amely­ben ott él a továbbadásra váró Tűz és a Fény. Isten az, aki kettőnket eggyé tesz úgy, hogy harmadikként maga alkotja kettőnk kapcsolatát: ez a köztünk lévő Jézus.

Így a szeretet áramlik közöt­tünk, és természeténél fogva tüzes folyamként magával ragad min­dent, amit mi ketten birtoklunk, hogy közössé tegye lelki és anyagi javainkat. Ez a tényleges és látható tanúságtétel az eggyé tevő szeretet­ről, az igazi szeretetről.

De rendelkeznünk kell azzal a bátorsággal, hogy ne nyúljunk más eszközökhöz, amikor szeret­nénk újra életre kelteni a keresz­ténységet.

Arra van szükség, hogy Istent újra életre keltsük és hagyjuk, hogy mint az Élet, kiáradjon be­lőlünk másokra, és feltámassza a halottakat.

S azáltal, hogy szeretjük egy­mást, életben tartjuk Őt magunk között.

És ez forradalmasítja az élet minden területét: a politikát és a művészetet, az oktatást és a vallást, a magánéletet és a szórakozást. Mindent. Jézus a tökéletes ember, aki magába foglal minden embert és minden igazságot.

És aki megtalálta ezt az Embert, az megtalálta minden probléma megoldását.

Chiara Lubich

Fordította: Tóth Pál

Scritti Spirituali/2

L’essenziale di oggi, Róma 1978

Illusztráció: Damien Hirst / CN

Új Város – 2012 április

az egység lelkisége – lelkiség +

ÉLŐ SEJTET ALKOTNI