Minden párbeszéd alapja
Folytatjuk Maria Voce témáját Isten igéjéről, melynek részletei segíthetik a hónap folyamán elmélkedéseinket. Az ötödik rész következik.
Az „egység” szóban minden benne van, nemcsak a teljes odaadásunk, hogy éljük a karizmát, hanem az is, hogy Jézus szavaitól megerősítve tanúságot teszünk róla másoknak kölcsönös szeretetünk által: „Legyenek mindnyájan egy, hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Alapvetően ebben rejlik a ránk jellemző evangelizáció.
Ezek után fel kell tennünk a kérdést, milyen utat jártunk be eddig? Melyek a megélt ige hatásai, mit tapasztaltunk a Fokoláre Mozgalom majd 70 éves története során? Ha megfigyeljük személyes életünket és az egész Mű életét, Isten kegyelmének köszönhetően biztosan megállapíthatjuk, amit most csak címszavakban sorolunk fel, hogy
• a megélt ige megtérést okozott bennünk és azokban, akikkel kapcsolatba kerültünk;
• új életet adott, megszabadított önmagunktól,
az emberi beidegződésektől, a külső körülményektől; megvilágosított; örömet, békét, biztonságot adott, amit tovább is adtunk a körülöttünk élőknek, és sokszor megízleltük általa az Istennel való egységet;
• megtapasztaltuk az evangélium „Kérjetek és kaptok” igazságát, és ebből konkrét művek születtek;
• közösséget teremtett, ahogy Chiara mondja: „Olyan emberek, akik addig figyelemre sem méltatták egymást, egy családdá váltak; korábban egymás iránt közömbös keresztények eggyé forrottak.”
• olyan új népnek adott életet, amely a legtávolabbi horizontokat is át tudta ölelni, és mindenütt létrehozta az élő egyház egy-egy darabját;
• új módon értette meg velünk az egyházat, annak intézményes és karizmatikus arculatát; megmutatta, hogy az egyház a „megtestesült evangélium”, „az évszázadok során feltáruló Krisztus”, különböző virágokkal teli „csodálatos kert;
• sok testvérünkben, akik már célba értek Isten egy-egy teljességgel megélt igéjét fedeztük fel, amely a róluk alkotott isteni terv beteljesítésére vezetett;
• megkönnyítette a párbeszédet nemcsak a katolikusokkal, hanem minden szinten.
A más felekezetű keresztényekkel kapcsolatban lehetővé tette, hogy minden hagyományban felfedezzük azt az igét, amely sajátos ajándékuk ahhoz, hogy kölcsönösen gazdagítsuk egymást, és a megélt evangéliumra építsük közös törekvésünket, hogy megvalósuljon közöttünk a teljes és látható kommunió.
Mint ahogy ezt a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség között zajló teológiai párbeszéd dokumentumában is világosan megfogalmazták: „(…) Isten igéjének közös meghallgatása és az egyetlen evangéliumhoz való hűséges ragaszkodás (vö. Gal 1,6-10) nélkülözhetetlen lépés a teljes egységre vezető úton. Igéjében „maga Krisztus építi egyházát, és így beteljesíti annak egységét, egyesítve vele szentségi művét.”
A más vallásúakkal a megélt ige mindenkit arra ösztönzött, hogy elismerje, az Istennel való alapvető kapcsolatban, igéjén keresztül tesszük le közös életünk és működésünk alapját.
Tudjuk, hogy az iszlámban a Korán nemcsak olvasmány, hanem biztos útmutató azok számára, akik hisznek, imádkoznak és jót cselekednek. A 39., a 17. és a 18. szúrában ez áll: „Hirdess hát örömhírt a szolgáimnak, hogy hallgassák meg szavamat és kövessék azt, ami a legszebb benne. Ők azok, akiket Isten vezet és ők azok, akik egészséges értelemmel rendelkeznek!”
Gandhi a következőket mondja el bizalmasan: „Ma a Bhagavad-gítá (a hindu vallás szent könyve) nekem szól, (…) mint az édesanyám. Már jó ideje elveszítettem a földi édesanyámat, aki életet adott nekem, de az örök anya teljesen betöltötte ezt az űrt. Soha nem változott meg, soha nem okozott csalódást. Amikor nehézségekkel küszködöm vagy elcsüggedek, igyekszem hozzá menekülni.”
Idézzük fel, amit Nikkio Nivano írt Chiara Lubichnak 1987-ben. Egyik levelében ez áll: „Nem gépiesen kell olvasnunk az Írásokat, vagy csak tisztán filozófiai szemszögből magyarázni. A buddhizmusnak nagyon sok szent írása van, azt mondják, hogy számuk a 84 ezret is eléri; ezek mégsem szolgálnak üdvösségünkre, ha nem úgy olvassuk őket, hogy összekapcsoljuk mindennapi életünk vallási gyakorlatával. Nem szabad játszanunk Isten és Buddha szavaival, hanem bele kell építenünk azokat az életünkbe…”
Végezetül a más meggyőződésű és a legkülönbözőbb kultúrájú emberekkel való találkozások során is Isten Igéje húzta alá számunkra az Ember-Jézus tulajdonságait. Ő osztozott az emberiség minden fájdalmában, és ezzel arra hív mindannyiunkat, hogy összefogjunk és enyhítsük azokat.
Az ige tehát minden párbeszéd alapja.
(folytatjuk)
Maria Emmaus Voce
Fordította: Fekete Mária
Fotó: Domenico Salmaso
Új Város – 2012 április
az egység lelkisége – tiszta forrásból
MINDEN PÁRBESZÉD ALAPJA