Két vagy több ember együttlétében, együtt­munkálkodásában, kö­zösségében olykor átélünk egé­szen különleges pillanatokat: amikor ugyanaz jut az eszünk­be, ugyanarra a szóra, ötletre, megoldásra találunk rá, amikor szándékaink, vágyaink kiegé­szítik, teljessé teszik egymást, vagy amikor két igen különböző álláspontról indulunk, de vala­miképp – gyakran a nehézségek felvállalása, ötletünk elvesztése által – feltűnik egy mindegyiket meghaladó közös megoldás, egy ragyogó ötlet. Többféleképp ne­vezték és nevezik ezt az emberek, mi úgy mondanánk, hogy ez a többlet Jézus jelenlétére utal.

Keresem az életünkben azokat a jeleket, amelyek erre a jelenlét­re, erre a többletre utalnak.

Nemrég hallottam két ember beszélgetését, amelyből kiderült, hogy mindketten énekeltek kó­rusban. Egyikőjük arra emléke­zett, hogy mily csodálatos az, amikor egyszerre szól minden szólam, s egy olyan összhangzat alakul ki, ami szinte egy plusz szólam, egy többlet-hangzás. Megragadott engem ez a több­let-szólam, mert valamilyen mó­don a köztünk lévő Jézusra em­lékeztetett, mint egy ajándékra. Amikor zeneértő barátommal beszélgettem erről, azt tette hoz­zá, hogy ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy mindenki telje­sen a helyén legyen, tökéletesen énekelje szólamát. Nekem meg az jutott eszembe, amit Chiara Lubich mond arról a dinamiká­ról, hogy már Jézusnak kell len­nünk, hogy Jézus köztünk lehes­sen, és Ő magává alakíthasson minket.

Ha emberileg nézzük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy egyszerű fizikai jelenségről van szó: a törvényszerűen képző­dő felhangok összecsengéséről, interferenciájáról. Számomra mindez a Teremtőt idézi, hisz a törvényeket Ő alkotta, s a legegy­szerűbb anyagi valóságban is lé­nyegét adta: a kölcsönösséget, az egységet, a legteljesebb harmóni­át, szépséget.

Körmendy Imre

Fotó: Papp Gábor

Új Város – 2012 április

az egység lelkisége – lelkiség + élet

A TÖBBLET: JÉZUS JELENLÉTE