Mit jelent és mire hív az „új evangelizáció”?
Az „új evangelizáció” lesz a témája a következő, 2012-es püspöki szinódusnak. Mit jelöl az evangelizáció fogalma és mi újat mond számunkra?
A II. vatikáni zsinat előtti korban a hit továbbadása elsősorban papok, szerzetesek, teológusok feladatának tűnt, a zsinat, majd az 1974-es püspöki szinódus megállapítja, hogy ez minden keresztény küldetése. Az evangelizáció kifejezés elsősorban ezt az új állítást akarja hangsúlyozni, amely persze „ősi” állítás is: hisz Jézus is ezt tanította!
Korábban, ha használták ezt a fogalmat, igehirdetést értettek alatta. A szinódus – az előzőkből is következően – megállapítja: „Az evangelizáció nem csupán igehirdetést jelent, hanem az evangéliumnak minden formában való továbbadását. Elsődleges eszköze pedig ma nem a szó, hanem a keresztények és közösségek életének tanúságtétele.” Szinte közmondássá vált a szinódusnak, illetve VI. Pál pápának megfogalmazása: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.”
Miért kell ezek után ma „új” evangelizációról beszélni? II. János Pál kezdte használni az új evangelizáció kifejezést, amelyet ma XVI. Benedek pápa is alkalmaz. Ennek egyik oka, hogy az ún. „első világ” sok, valaha keresztény országa napjainkra annyira elvilágiasodott, hogy „újra kell evangelizálni” őket.
De nem csupán ezeknek az országoknak „újra-evangelizálásáról” van szó, hanem sokkal többről. A többlet, hogy a korábban használt missziós vagy lelkipásztori eszközök ma nem elegendőek. Meg kell találni azokat az új utakat, eszközöket, amelyek jelen korunk emberét meg tudják szólítani.
Az új evangelizáció első feladata – mondja XVI. Benedek pápa –, hogy felébressze minden hívőben az evangéliumi küldetés-tudatot. Ugyancsak első feladatai közé tartozik: tudatosítani a keresztényekben, hogy ez nem emberi erőlködés eredménye, hanem Krisztus műve: első feladatunk tehát, hogy mélyítsük el egységünket Krisztussal, éljünk a kegyelem eszközeivel, a szentségekkel, és járjunk Isten Igéjének és a jézusi szeretetnek útján.
Az új utakat kereső és mutató úttörők közt ott vannak az egyházi megújulási mozgalmak. A Szentatya ezért hívta meg a Fokoláre Mozgalom elnökét, Maria Emmaus Vocét, és néhány más mozgalom vezetőjét az új evangelizáció előmozdításával foglalkozó tanácsba.
Sajátosan ide tartozik az a törekvés, hogy az új evangelizáció behatoljon korunk kultúrájába, illetve „világaiba”: a politika, a nevelés, a gazdaság, a kommunikáció, a művészetek, a sport stb. világába, s ott legyen az „evangélium jó illata”.
Néhány éve, amikor Chiara Lubich-ot, a Fokoláre Mozgalom alapítóját az új evangelizációról kérdezték, azt válaszolta, hogy elsőként izzítsuk fel újra magunk ban a kegyelmeket, amelyekből életre keltünk; majd utána felsorolta a teendőket. Ugyanezeket hangsúlyozza a jelenlegi elnök is, a társelnökkel együtt:
• Mindenekelőtt úgy szeressük egymást, hogy közösségeinkben megjelenhessen Jézus. (II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is kijelenti, hogy az egyház tanúságtételének első hordozói korunkban a jézusi szeretetet sugárzó közösségek.)
• Éljük új odaadással az Igét. Osszuk meg egymással tapasztalatainkat, hogy ez legyen lelki egységünk táplálója és felizzítója.
• Építsünk az Igéből fakadó olyan közösségeket, amelyek képesek meghívni másokat is arra, hogy váltsuk életre az evangéliumot.
• Ápoljuk személyes kapcsolatainkat.
• Ne mondjuk, hogy munkahelyünkön, évfolyamunkban, környezetünkben olyan emberekkel élünk, akikkel nem lehet kezdeni semmit. „Mindenki jelölt” a jézusi életre!
• Szeressünk, de ne csak langyosan, hanem hittel és tűzzel keressük az alkalmakat, hol szerethetünk jobban, és bízzuk Jézusra, hogy megérinti-e az embereket.
• Végül legyen bátorságunk megfelelő időben megszólalni is. Chiara Lubich is sok ismerősét megszólította, hogy elmondja nekik: Isten végtelenül szereti őket.
Különös alkalom ma Magyarországon a Genfest, a fiatalok világtalálkozója. Nagy lehetőség ez is az „új evangelizációra”, fiatalok és kevésbé fiatalok számára, hogy ki-ki a maga módján közreműködjék a találkozó előkészítésében, az erre való meghívásokban.
Tomka Ferenc
A kezdetek lendületévelAz Igéből táplálkozni, hogy evangelizációs küldetésünk során „az Ige szolgáivá” váljunk, ez valóban elsődleges feladata az Egyháznak az új évezred küszöbén. Ma már meghaladott elképzelés az, még a régen evangelizált országokban is, hogy „keresztény társadalomban” élünk, amely az embert mindig is jellemző számos gyengeség dacára is kifejezetten evangéliumi értékekre hivatkozik. Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a jelenségek világméretűvé válásával s a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával, amely ezzel együtt jár. Az eltelt években számtalanszor megismételtem új evangelizációra szólító felhívásomat. Most is megismétlem ezt, főként annak bizonyítása érdekében, hogy fel kell elevenítenünk a kezdetek lendületét, át kell adnunk magunkat a Pünkösd utáni apostoli igehirdetés hevének. Pál lángoló érzelmeit kell felszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,16). Ez a szenvedély bizonyosan feltámasztja majd az Egyházban az új missziós lelkületet, amely nem „specialisták” csoportjának lesz fenntartva, hanem Isten népének minden tagját felelősséggel elkötelezi majd. Aki valóban találkozott Krisztussal, az nem őrizheti meg őt önmagának, hanem hirdetnie kell. Új apostoli lendületre van szükség, amelyet – mint minden megkeresztelt és megbérmált hívőt kötelező erőt – a keresztény közösségek és csoportok mindennapos feladataként élünk meg. Ezt a belső szükségletet azonban úgy kell kielégíteni, hogy kellő tisztelettel vagyunk a konkrét személyek mindig eltérő előrehaladásának körülményeire és figyelmet tanúsítunk a különféle kultúrák iránt, melyekbe a keresztény üzenetet beoltani kívánjuk, hogy a konkrét népek sajátos értékeit ne tagadni, hanem megtisztítani és teljességükre segíteni törekedjünk. NOVO MILLENNIO INEUNTE, 40§, II. János Pál pápa apostoli levele |
Új Város – 2012 április
Társadalom – a holnap egyháza – új evangelizáció
MIT JELENT ÉS MIRE HÍV AZ „ÚJ EVANGELIZÁCIÓ”?