Az egység ideálja behatolt a társada­lom legkülönfélébb területeire, és az evangéliummal itatta át a kultúrák sok­színű közösségeit.

Chiara Lubich-ban a lelki dimenzió sohasem vált el a társadalmitól. Életének utolsó éveiben járt a világ jelentősebb városaiban: Rómától Buenos Airesig, So Paulótól Londonig, Firenzétől Strasbourg-ig, Tokiótól Maniláig, Nairobitól Bangkokig. Kapott díszdoktori címeket és kitüntetéseket, de leginkább díszpolgári címeket, amelyek alkalmat adtak neki, hogy kiemelje formálódó társadalmának szövetéből egy-egy város sajátos arculatát, saját „hivatását”, vis­szatekintve a történetére.

Chiara szeretete a város iránt régi keletű. Azóta él benne, amióta fiatal lányként 1944. május 13-ról 14- re virradó éjszaka szülővárosát, Trentót szörnyű bom­bázás érte, és ő hagyta, hogy szülei a hegyekbe mene­küljenek, míg maga inkább visszatért a lebombázott városba. A szenvedő emberiséget választotta, amelynek egyik darabja és jelképe lett a romba dőlt Trento.

Sebekkel borított városában indítja el társaival együtt rendkívüli és eredeti lelkiségét, és vele együtt társadal­mi tevékenységét, amely rövid idő alatt erős közössége­ket szül. Ahol áramlik a szeretet, ahol testvériséget és egyenlőséget szív magába az ember, mert a közösségi lelkiség gyümölcse nem lehet más, mint a közösség.

Chiarában tehát kezdettől fogva összefügg a lelki és a társadalmi dimenzió: az evangéliumnak meg kellett testesülnie.

Amikor 1983-ban a zsúfolásig megtelt római Palaeur stadionban Chiara bemutatta II. János Pál pápának a vi­lág sok országának képviselőit, akik azért jöttek, hogy tanúságot tegyenek az egység ideáljának a társadalom­ban beérett gyümölcseiről, melyekben szinte megismét­lődött a Föld számos pontján a trentói első közösség csodája, fel is fedte előtte ennek a virágzásnak a titkát. Olyan emberek művét látjuk, akik nagyon szeretnének „saját életükkel tenni tanúságot a környező világ előtt, és a tények világosságával akarják kinyilvánítani az evangé­lium óriási hatását az egyének és a társadalom életében: azt a hozzájárulást, amit Isten igéje képes felkínálni a földi város építéséhez, amikor átültetik a gyakorlatba.”